Wladárt misztikus élmény segítette a moszkvai aranyhoz

A 2020-as tokiói olimpia előtt mi a tippje: hány aranyérmet nyernek az úszóink?

Egy vagy két sportolónk által összesen kettőt – tippeli Wladár Sándor.

A saját diadalára miként emlékezik vissza?

Életem eddigi 55 éve során két misztikus élményem is volt. Miután Moszkvában 100 háton ötödik lettem, a 200 hát fináléjában 175 méternél minden erőm elhagyott. Valamennyi testnyílásomon dőlt befelé a víz. Ám mielőtt feladtam volna, édesanyám Bu­dapestről éteri hullámokon azt üzente: „Ne add fel, fiam!” Ettől aztán erőre kaptam, és nyertem.

Az 1980-as a nyugatiak csaknem teljes körű bojkottja miatt szocialista olimpia volt. Mi lett volna, ha az amerikai nagyságok is rajtolnak?

Visszakérdezek: amennyiben a második világháborúban a németek nem esnek neki a Szovjetuniónak, miként alakul Európa és a világ jelene?

Ki fedezte fel önt az úszásnak?

Mivel a gyengébb gyerekeket és a lányokat mindig megvédtem, sokat verekedtem, ezért az édesapám nyolcéves koromban levitt a régi Császárba úszni. Széchy Tamás elutasított, ám amikor lépdeltünk a kijárat felé, visszahívott, és közölte: a járásomat látva felfedezte bennem a tehetséget.

Edzője nem számított könnyű embernek. Hogy jött ki vele?

Sok beszélgetés és egy-egy pofonja hatott. 1979-ben megmondta, azért visz ki Moszkvába, hogy megnyerjem a 200 hátat. Előtte persze büszke voltam arra is, hogy az 1978-as berlini vb-n tizenöt évesen hatodik lettem.

Máig pletykálják, Széchy mellett önt is utálták hazai riválisai.

Így igaz, a Széchy-sikerek féltékenységet váltottak ki, és mivel én voltam a kedvence, a rosszakarat kiterjedt rám is.

Ez 1984-ig tartott, akkor – mindössze 21 évesen – felhagyott az úszással. Miért?

A szocialisták ellenbojkottja miatt nem láttam értelmét a folytatásnak, ráadásul az említett év nyarán meghurcoltak. Keresztanyám, Macskássy Izolda arra kért, vigyem ki kocsival külföldre néhány képzőművészeti alkotását. A határon megállítottak, és egy sötét helyiségben kifaggattak. Elmondtak mindennek, majd bevonták az útlevelemet, lehallgatták a telefonomat is. Ráadásul a Michigani Egyetem ösztöndíjával sem élhettem, Buda István államtitkár megtagadta az amerikai utazásomat.

A víztől azért nem szakadt el teljesen, hiszen a Újpesti Dózsában Görgényi Ist­ván edző irányításával vízi­labda-bajnokságot nyert.

Csakhogy éreztem, nem vagyok tehetséges pólós. Sokkal elégedettebbé tett a karate, abban kék övet szereztem.