Vívó szüleik nyomába léptek a Nébald gyerekek

Nébaldéknál mindenki sportol, ami egy olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok családfő esetében is csak elsőre tűnik természetesnek.

– A kicsi szeptemberben kezdte a vívást egy iskolai szakkör keretében, a nővére négy évvel ez­előtt. A vezetésemmel egy óbudai iskolában vívóprogram indult, heti két alkalommal vívnak a gyerekek. Az első csoportom nagy része átjött velem az MTK-ba is – mondja Ildikó, s hozzáteszi: ragaszkodott ahhoz, hogy a lányok hamar megtanuljanak úszni, ám a vívást önként választották.

– Más sportágakat is kipróbálnak, azokat Gyuri mutatja meg nekik, nagyon szeretnek például lovagolni – teszi hozzá az olimpiai bronzérmes párbajtőröző, aki nyaranta sokat teniszezik a férjével, év közben pedig épp elég mozgást biztosítanak az edzések. Pláne, hogy egy éve nemcsak kicsiket oktat, hanem a szüleiket és más felnőtteket is.

– Nekem viszont 15 év szünet után a napokban volt újra fegyver a kezemben, igaz, nem kard, hanem párbajtőr – veszi át a szót Nébald. – Franciskával vívtam, aztán jött sorban a többi gyerek, majd a szülők. Másfél óráig le sem jöttem a pástról, de jólesett.

A 61 éves apuka hetente kétszer-háromszor sportol, teniszezik a bátyjával, a szintén világbajnok kardvívó Rudolffal, kondizni és futni is szokott. Előző kapcsolatából származó fia, Olivér sem lóg ki a családból, az Eger vízilabda-csapatával bajnokságot nyert.

– Már abbahagyta a pólót, most a színészet foglalkoztatja. Az Éjjel-nappal Budapestben szerepel, negatív figurát játszik, de jól áll neki. A magánéletben aranyos gyerek – büszkélkedik az apuka, főleg hogy Olivér népszerűségben megelőzte őt: az utcán felismerik, míg az olimpiai bajnokot már nemigen…