Hajléktalanként élt a csúcsdöntő futballista

A harmincéves futballista minden korábbi angol futball-legendát túlszárnyalva 130. válogatottságot ért el, először 17 évesen hívták be a nemzeti csapatba. A Liverpool klasszisának élete azonban nemcsak ezért példaértékű, hanem azért is, mert nemrégiben a BBC-nek adott interjújában elmondta: pályafutásának elején – amikor már egyébként válogatott játékos volt – hajléktalanként tengette mindennapjait. Járt az edzésekre, hét végén ott volt a meccseken, jól teljesített a nemzeti csapatban, miközben nem volt otthona. Senki sem tudott erről, jobb napjaiban egy hostelben húzta meg magát, a 18. és a 21. születésnapját is egy ilyen ifjúsági szállóban ünnepelte. Hajléktalansága konkrét okát nem árulta el, csak sejtetni engedte.

– Mindenki könnyen az utcára kerülhet, a leggyakoribb ok a családi élet összeomlása – mondta. – Nem kell ahhoz alkoholistának, drogosnak lenni, hogy az ember egyszer csak az utcán találja magát. Akkor, amikor benne voltam ebben a helyzetben, nem akartam beszélni róla senkinek, nem akartam, hogy elítéljenek a nehéz sorsomért. Sajnáltam magam, ahogy minden hajléktalan sajnálja magát, de nekem óriási motivációt jelentett a futball, aminek köszönhetően végül megoldódtak a gondjaim. Ezért edzősködöm most a hajléktalan lányok válogatottjánál, mert tudom, hogy mennyire ösztönzi őket az én sorsom, és tudom, hogy mit ad nekik a sport, a futball.