Amíg korábban valamilyen elvi ok miatt rohantak be a drukkerek egy sporteseményre, most egy cél vezérli őket. Közös fotó a kedvenccel.
Emlékezhetünk még Jimmy Jumpra, aki hazánkban is járt, ő például Luís Figo arcába vágott egy Barcelona-mezt a 2004-es portugál–görög Eb-döntőn, mert ki akarta fejezni, hogy nem bocsátotta meg neki, amiért a Real Madridba igazolt. Később feltűnési viszketegség is volt abban, hogy folyton szerepelt, de a lényeg: az ő és társai ténykedésének még volt romantikája.
Manapság egy cél vezérli a rendbontókat: közös kép a kedvenccel. Sőt már az aláírásgyűjtők többsége sem papírt és tollat tol a sportoló orra alá, hanem a mobilját egy közös szelfi reményében.
Legutóbb Mario Balotellihez rohant oda két fanatikus a Manchester City–Milan (5-1) derbin, és az olaszok fekete báránya kedvesen pózolt a két Milan-drukkerrel.
Eközben a Telekom-kupa döntőjében is hasonló eset történt, a Bayern–Wolfsburg (3-0) meccsen egy drukker Javier Martinezzel fotózkodott. De a Liverpool amerikai vendégjátékán is ez az újszerű divat hódolt, Steven Gerrardtól és Daniel Sturridge-tôl már nem aláírást, inkább közös szelfit kértek.
