Mínusz 38 fokban futott maratont az elszánt férfi

Borisz Fjodorovot hülyének nézték a barátai, amikor kitalálta, hogy a világ leghidegebb városában, Ojmjakonban akar maratont futni. – Szkeptikusak voltak, egyikük sem hitt benne – mondta Borisz. – Én mégis nekiveselkedtem, imádok extrém helyzetekben, óriási hőségben vagy pokoli hidegben futni.

Több mint két hónapot edzettem rá mínusz 35-40 fokban. A legnehezebb azt volt kitalálni, hogy milyen öltözékben fussak. Hiszen ha megállok, rám fagy az izzadtság, viszont fázni sem szabad. Sokat próbálgattam, az arcomat sem hagyhattam szabadon, végül megtaláltam a megfelelő öltözéket, a fejemre pedig, a sapka alá, símaszkot is húztam.

Fjodorov választása azért esett Ojmjakonra, mert ez a világ leghidegebb lakott városa, itt mínusz 67 fokot is mértek. – Sok versenyt hirdetnek úgy, hogy a világ leghidegebb maratonja, de ezeken csak mínusz 28 fokot mérnek általában, ennél hidegebb tájékra nem merészkednek – folytatta Borisz a Siberian Timesnak adott interjúját. – Biztosra akartam menni, ezért döntöttem a világ leghidegebb városa mellett.

A Jakutföldön élő Borisz 5 óra 8 perc alatt futotta le a pokoli hidegben a 42 kilométert, egy ideig egyedül haladt – ekkor fejlámpa segítette, hiszen nem látta az utat és a fény a vadakat is visszatartotta –, majd a harmadik órában csatlakozott hozzá egy autó.  – Mínusz 31 fokban kezdtem, két órán át esett a hó. Mínusz 40-45 fokban reménykedtem, de csak mínusz 38-ig hűlt le – mondta Borisz.

– Tomtor felé futottam, a 42 kilométer úgy jött ki, hogy oda, majd visszafelé haladtam. A lábam megsérült, a testem elfáradt, ki is hűltem, de végig azt mondogattam magamban: nem adhatod fel! Boldog voltam és büszke. Nem örültem hangosan, meleg helyre akartam jutni és megtudni, hogy rendben vagyok-e. Most is sokan segítettek, jövőre még nagyobb csapatot szervezek, no meg egy másik maratont ugyanitt, mínusz 50-60 fokban.