300-zal csapott le Szilágyi pengéje

Újat mondtunk Szilágyinak. A tavalyi londoni olimpia aranyérmes versenyzője még nem hallott arról, hogy a magyar kardvívó aranykor nagyjai, Kovács Pál, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf kedvenc gyakorlata az volt, amikor a feléjük dobott almát kettészelték a fegyverükkel. Kérésünkre Áron is próbázott, és mi sem természetesebb, hogy sikerrel járt. Nem egyszer, kétszer. Ennek két alma látta kárát.

A kardjátékok kapcsán Kovács Tamás korábbi szövetségi kapitány – versenyzőként 1973-ban világbajnoki címet szerzett – elmondta, édesapja, Pali bácsi kedvenc játéka az volt, amikor egy másik személy által leejtett vívókesztyűt odaszegezett a falhoz. – Apámék a robbanékonyság javítására öt-hat széket ugrottak át egymás után páros lábbal – tette hozzá Kovács Tamás.

Ahogy azt Gémesi György lapunknak elárulta, a nyolcvanas évek válogatottjainak az volt a kedvenc játéka, hogy a páston két kardozóra tíz-tíz luftballont kötöttek, és a startjelre megkezdődött azok lekaszabolása. Az nyert, aki gyorsabban végzett a lufikkal, egy ilyen csörte általában két percet vett igénybe. Gémesi megsaccolta Szilágyi kardja gyorsaságát, szerinte a penge 250-300 kilométer/órás sebességgel csapott le.