Görög csodára várva

A nyitó meccsek a nagy tornákon általában unalmasra sikerednek, s valljuk be, a lengyel–görög összecsapás a magyarokat nem nagyon érdekli. Ezért két olyan civilt kérdeztünk meg, akinek viszont kötelessége az elfogultság.

A házigazdákat képviseli Michael Kucharski, Berlinben élő üzletember. – Persze hogy a lengyeleknek drukkolok, de kettős állampolgárként a németekért is nagyon szorítok. Sőt, mivel a feleségem magyar, azt szeretném, ha végre egyszer nekik is szurkolhatnék – mondja.

– Egyébként a német csapatban van két lengyel, a lengyeleknél meg két német születésű, azaz nem vagyok egyedül, aki nem igazán tudja, hova álljon.

Michael elfoglalt ember, sokat utazik, így tart attól, hogy kevés alkalma lesz a meccsnézésre, de hazájában valóságos népünnepély a torna. – Az otthoni barátaim nagyon készülődnek, biztos, hogy több meccsen összejönnek majd szurkolni.

Egyébként a lengyeleknek nemcsak az önérzetüknek tesz jó ez az Európa-bajnokság, hanem a gazdaságnak is, szerdán adták át például az első autópályát, ami egyáltalán eléri a fővárost.

Andreasz Ikonomou matematikus, fordító régóta él Magyarországon, itt járt egyetemre, s persze a szíve a görögökért dobog. – Hogy esélytelenek vagyunk? Hát persze. Azok voltunk 2004-ben is, aztán a nyitó meccsen legyőztük a Portugálokat, végigmasíroztunk a mezőnyön, s megnyertük az Eb-t. Szerintem megismétlődhet a csoda.

Ma este a lengyeleket elintézzük, 0-0-s félidő után az utolsó húsz percben rúgunk nekik egy gólt – bizakodik Andreasz, aki igazi ­futball­apuka, fia, Konsztantinosz Budapestről került be nyolc alkalommal a görög U16-os válogatottba.