Félmeztelenül kellett beszélgetnem a nőgyógyásszal

Három órával később végre bejutottam, és életem legmegalázóbb perceit éltem át. Az, hogy az orvos lópokrócot reggelizett, az már igazán nem is említésre méltó, végül is mindenkinek lehet rossz napja. A váróba-vetkőzőbe kettesével hívták be az embereket, így volt lehetőség az előtted-utánad lévővel félpucéran csevegni. Mert az orvoshoz már félig levetkőzve kell menni. Én elsőre felöltözve mentem be, mert azt gondoltam, hogy a kórtörténet felvételéhez szükségtelen levetkőzni. Aztán nem túl kedves hangnemben visszaparancsoltak vetkőzni.

Végül a doki ült az asztalnál én meg ott álltam előtte félmeztelenül, és így beszélgettünk. Életemben nem éreztem még ennyire megalázott helyzetben magam. És ez még csak a sokkoló kezdet volt! A vizsgálóasztal fellépője véres volt. Aztán az orvos elfordult, tüsszentett, a szája elé tette a kezét, és azzal a kezével fogta meg a hasam. Ennél a pontnál a sokktól úgy ledöbbentem, hogy szólni sem tudtam. Egyetlen vigaszom, amiben minden idegszálammal kapaszkodtam, az az ultrahang képe volt, mert életemben nem láttam még olyan szépet. Ez tavasszal volt, azóta felújították a szakrendelőt, lehet, változott a vizsgálatok menete is.

Végül megkérdeztem az egyik barátnőm, hogy kihez járt Gyöngyösön, és elkértem a magánrendelésre a telefonszámot. Az orvos korrekt volt, és első alkalommal közölte, hogy a szülésre nem lehet külön megfogadni. Igaz, nem is terveztem egyrészt, mert gyanítottam, hogy úgyis az ügyeletes orvosnál kötök ki, másrészt mert nem akartam, hogy megindítsa a szülést, mielőtt nyaralni indul.

Éva