2019. 10. 21.
Belebukok az anyaságba?
K természetes úton, komplikációmentesen született, így az aranyórá(ka)t követően este elfoglaltunk egy kétágyas szobát. K apja elbúcsúzott tőlünk, a szülésznő szintén, majd ott maradtunk egymásnak. Az adrenalin kezdett eltűnni, és végre ráértem jobban megvizsgálni a kisfiam. Nagyon cuki volt, ahogy ott feküdt abban a rácsos mini ágyban és lesett rám a nagy szemeivel. Nem tudtam, hogy mi a protokoll, mikor lehet kivenni a gyereket, hol kell altatni, stb. Tisztán emlékszem a pillanatra, mikor rádöbbentem, hogy tökmindegy, mi a protokoll, mindegy, ki mit szokott, ennek a babának én vagyok az anyja, és rajtam áll vagy bukik most a dolog. Kettős érzés volt. Egyrészt rémisztő volt ott állni szétrepedt alféllel egy kiságy felett egy kórházban és egy igazi kis emberről gondoskodni, másrészt viszont szuper. Gyorsan ki is vettem K-t, összebújtam vele és elkezdtünk komolyabban beszélgetni, ismerkedni.
anyaság