2011. 11. 18.
Jobb, ha nem szorongatod a gyerekeidet!
Tavaly ilyenkor csak este későn jutottak eszembe a pici, angyalkaformájú lények, akik a kórházak szülészetéről szállnak fel az égbe, onnan távoznak a lehető leggyorsabban. A temető sarkában rakják földbe őket, ott vannak a csecsemőparcellák. Mozdulatlan. Nagy szerencse, ha mindkét baba egészségesen jön a világra, és másfél évesen egymás haját tépik, mint az enyémek. A temetőben minden gyertyát elfújnak, rátaposnak a sírokra, és röhögnek. (Anyósomék nem akarták, hogy odavigyem őket, én pedig nem szeretném, ha úgy nőnének fel, hogy ne tudják, mi van az élet után, hogyan emlékszünk halottakra. Próbáltam mesélni erről, olyankor megrendültek néhány percre, aztán folytatták a csatát.) Amikor rosszak, nem bírok velük, azzal vigasztalom magamat, hogy szerencsére játszanak, mozognak, élnek. Csak ülök a sarokban és várok, hátha maguktól abbahagyják, de nem. Tudom, hogy ennél sokkal keményebben is végződhet az ikerterhesség.
Ikrek