Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsHavas Henrik legfrissebb vlogjában a taxisok kontra reptéri anomáliák témakörét is átrágta. Egy fuvarozó ugyanis a minap bogarat ültetett a fülébe, amikor elpanaszolta neki, hogy milyen összeget is kell fizetnie, ha öt percnél tovább vár egy utasra az érkezésnél. Nos, a probléma ismert, a megoldás kulcsa pedig sem a mi, sem pedig Havas Henrik kezében nincsen. Így térjünk is rá arra a történetre, ami beugrott neki a taxis téma kapcsán.

„Én is voltam taxis, ez egyértelmű… Én nem mondom azt, hogy a sok h.lye taxis mellett nekem mennyi eszem volt, de…” - kezdte arról a jól ismert és egyébként kedvelt, Havas féle magas lóról, majd elmesélte, hogyan és miért vágott bele a taxizásba annak idején. „A dolog úgy történt, hogy 1979-ben még a Volán diagnosztikai üzemében dolgoztam, mint művezető.”
Nem voltam mérnök, csak a főmérnök nem ezzel foglalkozott és kinevezett.
„Volt ezzel némi probléma, mert abban az időben a kinevezéshez a pártközpont hozzájárulása is kellett volna, de sem én, sem ő nem voltunk párttagok” - kalandozott el egy pillanatra a tanár úr figyelme a kijelölt témától. De végül visszatért a nyomvonalra… „Tizenötezer forint volt a fizetésem és amikor mondtam a Havasnénak, hogy másnaptól a rádióban dolgozom hírszerkesztőként és a bérem háromezer-ötszáz forint lesz, ő csak annyit mondott, hogy: Majd megoldod… Így aztán este tízkor végeztem és mentem taxizni” – meséli a videóban Havas Henrik.

Ha most bárki azt hiszi, hogy az ifjú Henrik drosztokon vadászott fuvarra, akkor nagyon téved. Ő ugyanis egy trükkhöz folyamodott a biztos utasforgalom érdekében. Így aztán, nemcsak a kor szupersztárjait fuvarozta, de időnként belecsöppent a magánéletük leginkább titkolni vágyott szegleteibe is. „Persze nem úgy dolgoztam, mint egy egyszerű taxis! Zöld Zsigulival beálltam a Vígszínház mögé. A színészek, akik estére már illuminált állapotban voltak, biztosan tudhatták, hogy ott az a fiú, aki elviszi őket. Máig emlékszem, amikor a Kossuth-díjas színész beült és vele volt egy fehér bundás nő.”
A hölgy megállított a Margit híd közepén és azt mondta a színésznek: Rudi, énekelj nekem! Rudi erre felém fordult: Fiam, mondd meg, mit kar ez a h.lye k.urva?! Hát a világon mindenki tudja, hogy én prózai színész vagyok!
„Erre a nő közölte, hogy akkor nincs du.ás, mire Rudi, hogy neki már kedve sincs. A Sövény utcánál kifizette a hölgyet és engem is, majd közölte: Öcsi, vidd a nőt! Szétnyitotta a bundát és nem volt alatta semmi… Nekem pedig nem volt hozzá kedvem, így kiraktam az orosz étteremnél” – idézte fel a múltba vesző történetet Havas Henrik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.