„Semennyire nem dolgoztam fel” – Szikora Róbert mély gyászban él Fenyő halála óta

Egy legendás korszak és egy mély barátság története rajzolódik ki a sorok között, ahol Szikora Róbert emlékszik évtizedes barátságára. A fájdalom, az emlékek és a kimondhatatlan hiány egyszerre van jelen minden megszólalásban.

Szikora Róbert egyszerűen nem tud túllépni

Szikora Róbert a Bors újságírójával egy különösen nehéz időszakról beszélgetett. A zenész nemcsak a sikerekről, hanem élete egyik legmélyebb veszteségéről is őszintén vallott. Fenyő Miklós halála olyan csapás volt számára, amelyet – saját bevallása szerint – a mai napig nem tud feldolgozni.

– idézte fel első reakcióját, amit a Borsnak adott még márciusban. Szavai egyszerre tükröznek belenyugvást és mély fájdalmat, amely azóta sem csillapodott. A két zenész kapcsolata messze túlmutatott a szakmai együttműködésen. A Hungária évei alatt kialakult kötelék életre szóló barátsággá érett, amelynek mindennapjait hosszú beszélgetések, közös nevetések és szenvedélyes futballviták töltötték meg. „Nem tudok többet vele röhögni, énekelni. Nem lesznek már több órás beszélgetések, fociról elmélkedések. Olyan erős kötelék volt köztünk, amit csak a halál tud elvágni” – fogalmazott.

„A seb ott van, és újra és újra felszakad”

A gyász feldolgozása azonban nem halad előre. Szikora Róbert fiatalon ismerkedett meg pályatársával, akivel a több évtizedes, elismert szakmai együttműködés és baráti viszony rengeteg közös emléket hozott.

– mondta. A hétköznapi pillanatokban érzi leginkább a hiányt. „Meccsek után mindig beszélgettünk. Most is nézem a meccset, gól van, nyúlok a telefonhoz és gondolkodom, hogy te jó ég, hova nyúlok, már nincs Miki, már nincs kinek telefonálnom. Meghalt, nincs miről beszélni” – idézte fel egy fájdalmas, mégis ismerős reflexet. A veszteség súlyáról korábban Dolly is nyilatkozott a Borsnak, aki Szikora Robihoz hasonlóan több mint hat évtizedes barátságot gyászolt. 

– mondta korábban. Visszaemlékezései egy olyan kapcsolatot rajzolnak ki, amely generációkat és korszakokat kötött össze.

„Mintha egy nagyon közeli családtag meghalt volna”

Szikora is hasonlóképpen beszél közös múltjukról: 

A hasonlat jól érzékelteti a köztük lévő mélységet és bizalmat. A történet nem csupán egy legendás zenész elvesztéséről szól, hanem arról is, mit jelent az igazi barátság. „Olyan, mintha egy nagyon közeli családtag meghalt volna. A barát az, akit magad elé engedsz dolgokban, na ő ilyen volt” – tette hozzá Szikora. A hiány tehát marad, ahogy az emlékek is. És bár az idő talán enyhíti a fájdalmat, vannak kötelékek, amelyek soha nem szakadnak el teljesen.