Vincze Lilla: "Soha senkire nem mertem volna rábízni az életemet, nemhogy egy gyerekét!"

Vincze Lilla a hot! magazinnak mesélt fiatalkoráról, szülei elvesztéséről, álmairól, vágyairól. Az énekesnő arról is beszélt, miért nem vállalt gyermeket. 

A Napoleon Boulevard a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb zenekara volt. Szívesen emlékszel arra az időszakra? 

A nyolcvanas évek nagyon izgalmas időszaka volt az életemnek. A Kérlek, ne félj az Interpop Fesztivál győztes dala volt. A Napoleon Boulevard dalai időtállóak lettek, és a mai napig sok megfejteni való szöveg, dal született akkoriban.

Tükröt mutattatok?

Szerintem igen. Ráadásul olyan igényes és alkotni vágyó zenészekre találtam a zenekarban, ami nekem hatalmas erőt adott.

Korán kiderült, hogy szereted a művészeteket, és vonz a kaland?

Ennek is megvolt az oka. Sportoltam, énekeltem, vitorláztam, hiszen a Balatonon születtem! A kisebb repülőgépekbe édesapámnak köszönhetően szerettem bele, és a bátyámmal mi is repülni akartunk, de nem engedték. A nagyi is nagyon féltett, aki odáig elment, hogy elintézte az orvosnál, hogy ne kapjuk meg a szükséges igazolást a repüléshez; ez csak sok év után derült ki.

A szüleidet korán elveszítetted, így ő volt az, aki vigyázott rátok. Mindezek ellenére boldog volt a gyermekkorod?

Nagyon. Szerintem ennek köszönhetem, hogy később is annyi mindent kibírtam. Tudod, nekem a szüleim voltak a példaképeim, akik nagyon szerették egymást. Egy olyan végtelen szeretetben éltek, amiért mindig is hálás leszek a sorsnak, hiszen ennek mi is a részesei lehettünk.

Vincze Lilla testvéréről: „Mindketten örököltük a szü­leink tehetségét”

Hogyan tudtad feldolgozni az elvesztésüket? 

Van egy zseniális testvérem, akivel tudtunk egymásba kapaszkodni. Mindemellett ott volt mindaz a szellemiség, amiben a szüleink addig neveltek bennünket: a művészetek mindig meghatározták az életünket, és ez is egyfajta kapaszkodó volt. Laci bátyám gyönyörűen festett, én az éneklést választottam, így valahol mindketten örököltük a szüleink tehetségét. 

Abban is megvoltak a magam korszakai. Most már könnyebb ezekről beszélni. Nyilván vannak olyan titkok, amelyek mindig azok maradnak, de vannak olyanok is, amelyeket csak a testvérem tud, vagy még ő sem. Laci már tizennégy évesen nagyon komolyan vette a feladatát. Egyszerre volt a testvérem, szülőpótló, barát, és később is megmaradt ebben a szerepében. Nem volt könnyű, mert egy nagyon cserfes kislány voltam. 

Megmaradtál annak a cserfes kislánynak? Ma sem akarsz mást, csak repülni? 

Finoman átalakítani a szabályokat. Ebben hiszek. Nem vagyok erőszakos vagy forradalmár típus, de mindig keresem az új kihívásokat, mert kíváncsi a természetem. Sok minden érdekel, és ez inspirált mindig, a zenei és a magánéletemben is. Ugyanakkor tiszteletben tartom mások gondolkodását.

Vincze Lilla magánélete: „Nem szívesen mesélek a legbelsőbb dolgaimról”

Volt, hogy elvesztél a tiszteletben tartás, a másik elfogadása közben, és alárendelted magad a másik fél akaratának?

Romantikus, naiv lelkületem a magánéletemben sokszor irányít, és éppen ezért néha átlépem a határaimat. Mindeközben próbálom megtartani a belső szabadságomat, de nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt. Nem szívesen mesélek a legbelsőbb dolgaimról. 

Mi volt az életedben a leginkább meghatározó élmény? 

A repülés és a Balaton mellett a cirkusz világa, ezért volt a Fővárosi Nagycirkusz a 2016-os jubileumi koncertem helyszíne. A másik, amikor Édith Piaf szerepét játszhattam. Régi vágyam volt az is, hogy az eredeti diplomámnak megfelelően taníthassak. A jó pedagógus meghatározza az ember pályáját. Számomra Dévai Nagy Kamilla volt fontos személye az életemnek.

„Nagyon szerettem a szüleimet”

Áruld el nekem, hogy egy olyan ember, aki ennyire akar magából adni, miért dönt úgy, hogy nem vállal gyermeket...

Ez bonyolult. Nagyon szerettem a szüleimet, és valóban példaértékű családban nőttem fel. Mindig is úgy éreztem, hogy olyannak kell lennie egy édesapának, a leendő gyermekem édesapjának, amilyet én is kaptam az élettől. Viszont átéltem azt is, hogy milyen árvának maradni, szülők nélkül, így valószínűleg ez volt az, ami később erősen dolgozott bennem.

Nem merted vállalni ezt a döntést, hogy szülsz-e? Magasra tetted a lécet?

Nem lehet erre jól válaszolni. Nagyon nagy szerelmeket élhettem át, sok boldogságot kaptam és éltem meg a házasságaimban, de utólag is úgy gondolom, hogy nem éreztem azt, hogy valóban együtt maradunk. És ezt az élet be is bizonyította. Reális, gyakorlatias embernek vallom magam, de a zenében való létezés segített abban, hogy olykor lebeghessek. 

A gyerekkérdés kapcsán nagyon fontosnak tartottam, hogy megtaláljam azt a személyt, akiben megbízhatok, akire rábízhatok egy másik életet. 65 évesen elmondhatom – és ezt az élet is igazolta –, hogy soha senkire nem mertem volna rábízni az életemet, nemhogy egy gyerekét. Ez a gondolkodás nem feltétlenül jó, de mivel tudom, hogy milyen szülő nélkül felnőni, így nem mertem meghozni ezt a döntést.

„Sok fordulópont volt már az életemben”

Előfordult, hogy valaki visszaélt azzal a szeretettel, jósággal, amivel belevágtál egy-egy kapcsolatba?

Attól volt szerelem, és attól voltak nagyon szép évek, értékes és igazán jó párkapcsolatok, hogy mindent beleadtunk, de egy idő után mindenki hozza magával a saját egyéniségét. Valószínű, hogy nem tudtak úgy kezelni, vagy nem látták bennem azt az embert, aki én valóban vagyok. Keveset beszélünk arról, holott létező probléma, hogy egészen más magánéletem lett volna, ha nem vagyok zenész, énekes, ismert ember. Ez a legnehezebb része az életünknek, mert sosem nem tudod, hogy a valóságba szerelmesek-e vagy a zenészbe. Mert volt, hogy rajongásból lett szerelem...

Te voltál az, aki ki merte mondani, hogy ebben ennyi volt?

Nem lenne tisztességes elárulni a régi életemet. Mindig úgy gondoltam, hogy egy kapcsolat két ember szövetsége, egyezsége, így azt válaszolnám, hogy közösen jutottunk el arra a pontra, amikor kimondtuk, hogy vége.

Mi volt a legnagyobb bántás az életedben?

Legyen elég annyi, hogy sok fordulópont volt már az életemben, és 2026 is egy ilyen év lesz. 40 éve énekelek, 65 éve élek, ez együtt 105 év. Ezt a bennem élő bohém, lelkes, romantikus, kitartó, álmodozó lelkemmel szeretném ünnepelni – igazi repüléssel, koncerttel, augusztus 15-én az Aeroparkban. Álmodozok, de Júlia a Földön is jár... 

Vincze Lilla Siófokon nőtt fel, a repülés szerelmese lett már gyerekként. Nemrég azt is elárulta, hogyan tartja magát ilyen jó formában.