Kalocsai Krisztián, akit az ország a kilencvenes években a Hip Hop Boyz tagjaként zárt a szívébe, az utóbbi években leginkább Laár Andrással való szoros szövetsége és közös tanyasi életük miatt került a reflektorfénybe. A két művész barátsága és alkotói közössége megbonthatatlannak tűnt, ám a sors és a színházi karrier most válaszút elé állította őket.

A rajongók számára a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz a közös munkával. Krisztián pedig hamar tiszta vizet öntött a pohárba:
Mióta Laár András a színháznál van, a csapatunk szétvált. Én jelenleg a saját produkciómnak az összerakásával foglalkozom, úgyhogy csinálok majd egy nagy dobást. Van egy nyaram arra, hogy egy kicsit a saját dolgaimmal foglalkozzak. Elkezdtem már táncosokkal szervezni ezt az egészet. Úgyhogy buzog bennem az alkotószellem, és írom a nótákat.
Láthatóan a zenész nem pihen és gőzerővel dolgozik azon, hogy újra meghódítsa a közönséget. A kreatív energiák felszabadultak, és Krisztián készen áll arra, hogy kilépjen az árnyékból.
A költözés nem várt fordulatokat tartogatott, hiszen a vidéki tanya után a betonrengetegben kellett otthont teremteniük. Krisztián elárulta: egy különleges helyszínen kötöttek ki:
„Visszajöttem most Pestre Szilvivel. Andrásnak egy kedves művészbarátja fogadott be minket. Ez egy házrész, de egy ilyen kis 40 négyzetméteres, kis garzonlakás, egy kis konyhával, és egy kis fürdővel. De nagyon jó, mivel a barátja Andrásnak egy kapitány, és kötelek lógnak a lakásba meg hasonlók.”
Ez a különleges hangulatú bázis ad most tehát biztonságot a párnak a nagyvárosi nyüzsgésben. A tengerészeti motívumok között pedig Krisztián végre újra otthon érezheti magát.

A szakítás a tanyasi élettel nem volt teljesen tervezett, hiszen a körülmények kényszerítették ki a döntést. Krisztián szerint viszont a sors keze volt a dologban.
A körülményeink azok mindig filmbe illőek, hát most is. Mióta az otthonom el kellett hagynom, most először újra jó irányt vett ez a történet. A tanyát úgy hagytuk ott egyébként, hogy megjelent a színház igazgatója, és két hét múlva elvitte az Andrást, és így három-négy hét múlva mi is elköltöztünk. Aztán kiderült, hogy a mi akkori helyünk az kell majd a színészeknek. Meg hát amíg András színészkedik addig én csak malmozni tudok mellette. És akkor evidens volt, hogy azért vannak nekem saját dolgaim is. És mikor máskor, mint most kezdjek el velük foglalkozni?
- tette fel a költői kérdés Krisztián. A költözés így végül felszabadító erejűnek bizonyult, hiszen új lehetőségeket nyitott meg Krisztián előtt.
A legnagyobb változást azonban mégsem a környezet hozta meg, hanem az a bensőséges magány, amit párjával, Szilvivel élhet át:
„Itt sem teljesen ketten lakunk, mert van egy házi bácsink. Az egész tök jó, meg furcsa is, mert egyébként amióta együtt vagyunk a párommal, azóta nem laktunk valójában, csak ketten. Jó, vannak a kutyuskáink, de ha a kutyákat leszámítjuk, akkor mi sosem laktunk ketten. Vagy egy barátnál voltunk befogadva, egy-két hétre, vagy máshol, de mindig valakinek a házába, vagy valaki lakásán laktunk. Az elmúlt két évünk erről szólt. Fura is mondjuk, hogy csak magam után kell a kupit elraknom például. Kicsit furcsa és jó is egyben. Már tíz napja így külön vagyunk Andrással, sőt már három hete. Ez most egy új felállás, szokatlan helyzet, viszont sokkal több energiám marad más dolgokra. Persze hiányzik is. Jó volt a mi kis csapatunk a tanyán.”
A közös fészek kialakítása tehát egyszerre jelent kihívást és boldogságot a pár számára. Egy dolog pedig biztos: O.G. Duck végre nemcsak a színpadon, hanem a magánéletben is megtalálta a helyét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.