A magyar ökölvívás két élő legendája, a profi világbajnok Erdei Zsolt és az olimpiai bajnok, profi világbajnok Kovács Kokó István évtizedekig elválaszthatatlan bajtársak voltak. Az elmúlt években azonban látványosan elhidegültek egymástól, a bokszvilág pedig csak találgatott a háttérben meghúzódó ellentétek okairól. Most Madár úgy döntött, tiszta vizet önt a pohárba, és elmeséli közös múltjuk legmélyebb pontjait és a felemelő újrakezdést.

A konfliktus gyökerei a sportvezetői évekig nyúlnak vissza, amikor a ring után a szövetségben is bizonyítaniuk kellett. Madár őszintén beszélt a Borsnak arról a pontról, ahol kettétört a harmónia:
Én lettem egy időben az elnök. Ő pedig szeretett volna tiszteletbeli elnök lenni és hát ugye nem lett az. Nem akarok jobban belemenni, de mind a ketten szerepet vállaltunk abban, hogy ez a kapcsolat így alakult. Az az igazság, hogy a mi kapcsolatunk az nagyon történelmi már jóformán, ha azt vesszük. Egy nagyon hosszú időre visszavezethető barátság ez.
Úgy tűnik, a hatalmi harcok és a pozíciók körüli félreértések még az ilyen mély, történelmi barátságokat is próbára tehetik. A bajnok felidézte a legelső emléket is, ami még a sikerek előtti időkbe repít vissza minket, és ami jól mutatja, mekkora tisztelettel adóztak egymásnak már a kezdetektől fogva.
„Sose felejtem el, amikor először találkoztam vele, akkor ő már junior Európa bajnok volt. Ő lehet, hogy másképp emlékszik rá, de azt tudom, hogy kimentünk futni. Nem volt csak 5 kör, de én mentem vele, mint az őrült. Futottam, mint a bolond, belehaltam az egészbe. És mondom, akkor sem adom fel, és akkor ő egyszerűen a negyedik kör után kiállt, én meg megkönnyebbültem. Fej-fej mellett futottunk végig, ott ismertem őt meg, akkor találkoztam vele először.”
Ez a történet rávilágít arra a versenyszellemre, ami mindkettejüket a csúcsra repítette. Már az első találkozásnál megvolt köztük az a különleges kémia, ami egyszerre jelentett baráti rivalizálást és mély szövetséget.
Bár a feszültség tapintható volt, mindketten rájöttek, hogy a sportág érdekei és a közös múltjuk fontosabb az egyéni sérelmeknél. Madár szerint egyszerűen sorsszerű volt, hogy újra egymásra találjanak.
Az az igazság, hogy mind a ketten valahol a legeredményesebbek vagyunk ebben a sportágban. Jelen pillanatban azok közül, akik még élnek. Mi még aktívak vagyunk a sportágban, mind a ketten tesszük a dolgunkat, mind a ketten segítjük az ökölvívásnak az előrehaladását, így szerintem teljesen elkerülhetetlen az, hogy mi ketten barátok tudjunk lenni. Ha összefogunk, akkor tudunk változást hozni az ökölvívásba, valamilyen szinten megkerülhetetlenek vagyunk, ketten meg nagyon erősek is.
A közös felelősségvállalás tehát felülemelkedett a személyes nézeteltéréseken, hiszen ők ketten együtt egy olyan erőt képviselnek, ami nélkülözhetetlen a hazai sportéletben. Belátták, hogy a magyar ökölvívás jövője forog kockán, ha nem fognak össze.

A legmeglepőbb fordulat azonban csak most következik: kiderült, hogy a békülési folyamatot nem más, mint Kokó indította el. A múltbéli közös élmények súlya végül győzedelmeskedett a büszkeség felett.
Régen mindig egy szobában voltunk, együtt voltunk versenyeken, együtt futottunk, együtt hajszoltuk az eredményeket. Amikor az elején elkezdtem a profi pályafutásomat, akkor ő segített egy csomó mindenben, úgyhogy ez egy régi viszony, régi barátság köztünk. Aztán volt az az átmeneti időszak, amikor én elnök voltam. Igazság szerint ott én azért elkövettem egy-két hibát, vele kapcsolatban is, amire ő megorrolt rám, de azt is tisztába tettük, megkeresett egyébként. Ő félre tudta tenni a büszkeségét. Újra elkezdtünk beszélgetni, és akkor volt egy olyan beszélgetésünk, ahol volt szituáció, amit én beismertem, hogy nem jól reagáltam, és akkor ott elnézést is kértem tőle.
Ez a bocsánatkérés mérföldkő volt a kapcsolatukban, hiszen Madár beismerte hibáit, Kokó pedig képes volt a nyitásra. Az őszinte szembesítés és a múltbeli sérelmek kibeszélése nélkül valószínűleg örökre elveszett volna ez a legendás kötelék.
A két ikon viszonya ma már stabil, de a régi, felhőtlen bizalmat már nem kergetik. Megtanultak a jelenben élni és tisztelni egymást.
Ketten együtt azért erősebb tudunk lenni, még akkor is, hogyha nincsen mindennapos kapcsolatunk. Nem beszélgetünk mindennap egymással, de bármi van, akkor én is felhívhatom, ő is felhívhat engem. Nem azt mondom, hogy az a régi kapcsolat van már köztünk, mert az már nem állítható vissza, mert ez egy teljesen más korszak. De egymást mindig próbáljuk segíteni. Voltak hullámvölgyek, de egy erős csapat vagyunk.
Bár az idő kereke nem forgatható vissza, ez az új fejezet talán még érettebb és szilárdabb alapokon nyugszik, mint a korábbi. A rajongók számára pedig megnyugtató a tudat: a két bajnok újra egy sarokban küzd a magyar bokszért.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.