Szívfacsaró fotók! Ma lenne 82 éves Voith Ági, így néz ki most a sírja

Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő január 28-án hunyt el, nem sokkal a 82. születésnapja előtt. A szomorú hírt férje, Bodrogi Gyula által tudta meg a nyilvánosság, amely azonnal megrázta a hazai színházi életet és a közönséget is. Bár útjukat korábban külön utakon folytatták, végül sosem váltak el és kapcsolatuk az évek során átalakult, azonban a köztük lévő tisztelet és szeretet a végsőkig megmaradt. A művésznő élete utolsó időszakában visszavonultan élt, betegségével csendben, a nyilvánosság elől elzárva küzdött. Az ország azonban nem felejtette el, és halála után is sokan búcsúztak tőle.

Voith Ági búcsúztatója

Voith Ági temetését február 19-én tartották a Farkasréti temetőben, ahol nemcsak családtagok, hanem a magyar színházi élet meghatározó alakjai is megjelentek. A gyászszertartáson ott volt Bodrogi Gyula is, aki láthatóan megrendülten, párja, Angéla támogatásával érkezett, valamint Voith Ági párja, Döme Zsolt is a gyászolók között volt.

A család mellett számos ismert művész is lerótta tiszteletét: megjelent többek között Nemcsák Károly, Fehér Anna, Hernádi Judit, Rudolf Péter, Oroszlán Szonja, Stohl András és Koltai Róbert is. A jelenlétük nemcsak tiszteletadás volt, hanem egy korszak közös búcsúja is, amelyben mindannyian együtt dolgoztak, nevettek és éltek meg felejthetetlen pillanatokat.

A ravatalnál egymást érték a koszorúk, a beszédek alatt pedig sokan könnyeikkel küszködtek. A búcsúztatás méltóságteljes, mégis fájdalmas hangulatban zajlott, amely jól tükrözte, mekkora űrt hagyott maga után a művésznő.

Virágok között nyugszik a művésznő

Ma, március 17-én lenne 82 éves a művésznő, sírja pedig méltó módon őrzi emlékét. A frissen rendezett nyughely egyszerű, mégis szívszorító látványt nyújt. A sír földje gondosan elrendezett, rajta fehér virágok sorakoznak, mintha egy halk, tiszta búcsút suttognának.

A kereszt mellett vörös és fehér rózsák állnak, élénk színükkel törve meg a temető visszafogott hangulatát. A sírnál egy bekeretezett fotó is helyet kapott, amelyen Voith Ági mosolyog vissza azokra, akik megállnak egy pillanatra. A kép különös módon életet visz a csendbe, mintha még mindig jelen lenne.

A környezet egyszerűsége, a kaviccsal felszórt út és a visszafogott díszítés mind azt sugallják, hogy itt nem a hivalkodás, hanem az emlékezés kapott hangsúlyt. A látvány egyszerre csendes és megrendítő, méltó ahhoz az életúthoz, amelyet Voith Ági maga mögött hagyott.

A művésznő emlékét pályatársai, barátai és szerettei őrzik tovább, és bár már nincs köztünk, az a világ, amit képviselt, és az a nyom, amit hagyott, még sokáig velünk marad.