A sztárpár neve mára teljesen egybeforrt. Korda György és Balázs Klári azon kevesek közé tartoznak, akik még életükben szobrot kaptak. A művésznővel pár hónappal ezelőtt készített interjút a hot! magazin, most pedig férjét, Korda Györgyöt faggatták gyermekkoráról, életéről, terveiről, és az örök szerelem titkáról.

Amikor utoljára beszéltünk, nagyon aggódtál Klárika miatt, aki éppen kórházban volt. Hogyan élted meg a nélküle töltött napokat?
„Egy hosszú házasságnak nagyon sok előnye van, de ugyanígy megvan a maga hátránya is. Bár nem ez a legjobb szó arra, amit ki szeretnék fejezni. Egy idő után az ember a másik baját a saját magáénak érzi, főleg akkor, ha az egészségről van szó. 2012 és 2014 között háromszor voltam olyan egészségügyi helyzetben, ami nagyon megviselt. Klári éjjel-nappal ott volt az ágyam mellett. Együtt erősek vagyunk.”
Néhány hete emléktáblát avattak a tiszteletetekre a Liszt Ferenc repülőtéren. Aki ott volt, láthatta, hogy nagyon boldog vagy, és nagyon meghatódtál.
„Most is arra kérlek, hogy csípjél meg, mert nehéz elhinni, hogy mindez velem történik. Horváth Attila írta Balázs Fecónak: „Ki mondja meg, dalaimból mennyi marad?” Ez nemcsak a dalokról, hanem magáról az emberről is szól.”
Idősebb koromban lett csak kérdés számomra, hogy vajon mi marad majd utánam.
„Bélyegen már ott vagyunk, akárcsak a kártyák tetején, és most már szobrunk is van, ráadásul a Liszt Ferenc repülőtéren. Nem azt mondom, hogy ezzel befejezettnek érzem a pályafutásomat, de így már kerek az életem.”
Miért foglalkoztat ennyire, hogy mi marad utánad? Kinek akarsz még bizonyítani?
„Nem tudom. Nem akarok közhelyeket idézve válaszolni. Talán inkább kifejtem azt, amit az előbb már elkezdtem. Ha legközelebb egy reinkarnáció útján visszakerülnék a Földre, és láthatnám az emberek arcát, miközben nézik a szobrot… Borzasztó elképzelni, hogy voltunk, és sosem leszünk többet.”

Korda György gyerekéről keveset beszél, aminek oka, hogy nem igazán tartják a kapcsolatot. Ő maga is elismeri, ez beárnyékolja az életét, de nem tudna válaszolni arra, hogy hol és mit rontott el.
Többet jelent ez számodra, mint ha egy gyermek által maradna utánad valami?
„Ezt a kérdést még soha nem tették fel nekem… Van egy gyermekem, aki már 25 éve kint él Kanadában, de az az igazság, hogy ez nem egy sikertörténet. Tudom, mit jelent egy családban apával, anyával, nagynénikkel együtt élni. Ha én a drága jó édesapámat egy napig nem láttam, már idegbajos voltam. És itt közel nem ez van.”
Nem érzem ugyanazt, amit valószínűleg az én édesapám és édesanyám is érezhetett szülőként.
„Miután drága anyám itt hagyott, beszéltem az orvossal, aki elmondta, hogy az utolsó pillanatában még két szót mondott: „Gyurikám! Gyurikám!” De nem tudok erről többet beszélni. Azt sem tudom, hol csúszott el ez az egész. Nem tudom, hogy minek van nagyobb jelentősége: itt maradni a szülők után, és tovább vinni a nevüket, az emléküket, vagy tovább vinni annak az emlékét, amit alkottam. Ki tudja ezt...? Azt tudom, hogy annál csodálatosabbat még nem nagyon éreztem, mint amikor arról a szoborról lehúzták a leplet.”
A benned lévő fájdalmakra Klári egyfajta kárpótlás az élettől? Aki ismer benneteket, tudja, hogy olyan szeretet és erős kötelék van köztetek, amilyenre kevés példát láthatunk az életben.
„Nem tudom, hogyan alakult ez ki! Aki ismert engem Klári előtt, az tudta azt is, hogy mennyire sikeres voltam.”
Gondolom, tele lehetőségekkel...
„És ki is használtam ezeket! Aztán minden megváltozott, de erre senki nem kényszerített. Talán éppen ezért is ment könnyen.”
Nem tudom, mindez hogyan történt velünk. Összekerültünk, és eszembe nem jutott volna házassági szerződést írni, holott akkor már saját házam volt a Rózsadombon.
„Soha senki nem ismerte az anyagi helyzetemet, akivel őt megelőzően együtt éltem. Klárikával az első pillanattól kezdve mindenünk közös volt.”

Korda György Balázs Klári házassága legendás. Az énekes az első pillanattól kezdve azonnal bizalmat szavazott szerelmének, és ő volt az első nő, akit a szülei is azonnal elfogadtak.
Voltak, akik óva intettek Klárikától? Olyanok, akik látták a változást, és nem is igazán értették, hogy mi történik?
„Nem. Érdekes módon a szüleim nagyon sok élettársammal tartózkodóak voltak, Klárit viszont az első pillanattól kezdve befogadták. Anyám megkérte őt: „Vigyázz a gyerekre!” És ő azóta, a mai napig vigyáz rám. Közben elszállt negyvenhét év.”
Klári elmesélte, hogy megtanultatok egymástól bocsánatot kérni. Volt olyan pillanat az életedben, amikor nagyon elszégyellted magad vele kapcsolatban?
„Most éreztem, amikor beteg volt, hogy „Istenem, ezt most nem kellene! Mi ehhez képest az én bajom? Miért emelem föl a hangom?” – kérdeztem magamtól. Megijedtem. Persze, voltak köztünk is súrlódások, de olyan soha, ami befolyásolta volna a kettőnk kapcsolatát. Ez sokkal több már, mint szerelem. Szövetség...? Számtalanszor mondjuk ki ugyanazt.”
Kettőtök közül ki az, aki érzelmi, és ki az, aki inkább racionális alapon hozza meg a döntéseket?
„Attól függ, hogy miről van szó. A pénzügyi dolgokat mindig megbeszéljük, de csak a nagyobb kiadásokat. Ha akar venni valamit, vegyen. Sokszor mondom neki: „Vásárolj nyugodtan: az örökösök pénzét költöd!” Voltak időszakok, amikor egyik házat a másik után építettük, de már ennek is vége. Tudja, hogy imádok kártyázni, de csak annyi pénzt viszek magammal, ami akkor sem hiányzik a büdzséből, ha elveszítem.”
Ha újrakezdhetnéd az életedet, újra végig mennél az úton, vagy esetleg másra helyeznéd a hangsúlyt?
„Hatvankilencedik éve énekelek, és kevesen mondhatják el magukról, hogy ennyi idő után is benne vannak a napi forgatagban. Év végén lesz egy koncert a Papp László Budapest Sportarénában, az Utolsó felszállás, aminek a címe nem feltétlenül a visszavonulásra utal.”
Félsz a visszavonulástól? Milyen érzések kavarognak benned, amikor ez szóba kerül?
„Tudom, hogy nem lehet száz évig énekelni. Tőlem már nem várható el, hogy a koncert végéig szaladgáljak a színpadon. Nem lehet szembe menni a természettel. Minden koncertre készülök, mert szeretek jól kinézni. E tekintetben hiú vagyok!”

Talán kevesen tudják, de Korda György hallani sem akar a visszavonulásról. Azt mondja, ha a színpadra már nem állhat fel, akkor sem tudja majd elképzelni, hogy csak tétlenül üljön otthon.
Tettél ezért bármit is?
„Semmit. Soha nem nyúltak az arcomhoz, és erre nagyon büszke vagyok.”
Viszont volt egy hajbeültetésed.
„Ez igaz. 41 éves koromban a világ leghíresebb specialistája műtött meg Kanadában, aki Paul Ankát és Frank Sinatrát is műtötte. Az annyira jól sikerült, hogy azon a területen azóta sem hullott ki a hajam.”
Ha már szóba került a hiúság... Soha nem bántotta az önérzetedet, hogy Klárika nem vette fel a nevedet?
„Nem, sőt! Őt így ismerték meg. Tizenhat éves volt, amikor hozzáment Balázs Gáborhoz, a Stúdió 11 basszusgitárosához, aki egy nagyszerű ember.”
Volt, hogy együtt léptünk fel: Klári énekelt, Gábor zongorázott, én meg kijöttem egy kicsit segíteni neki.”
„Úgy konferáltam fel magunkat, hogy „Balázs Klári énekel, kísér a Férjek duó!” Az emberek meg nem értették, mi bajom van... A dobos úgy nevetett, hogy majd’ leesett a székről!”
Azt mondtad, nem lesz visszavonulás. De ha mégis megtennéd, hogyan tudod elképzelni az életedet?
„Igazi visszavonulást sosem tudnék elképzelni. A póker és a szakkommentátori lehetőség mindig ott lesz. Vissza tudom adni a játék ízét. Az ultit is nagyon szeretem; remélem, egyszer hungarikum lesz. Szeretném átadni a fiataloknak mindazt, ami még a fejemben van – nem tudom, hogyan. Azt kérem a Jóistentől, hogy hordozzon ugyanúgy a tenyerén, mint eddig. Sokáig szeretnék még élni.”
Félsz valamitől?
„Minden ember fél az ismeretlentől. Élő ember még nem úszta meg az elmúlást.”

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.