Összetört a gyász súlya alatt: Bodrogi Gyula pszichológushoz fordul felesége halála után

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 22. 03:00

Egymás után veszítette el a hozzá közel állókat, és most újabb pótolhatatlan hiány mélyíti a sebeket. Bodrogi Gyula nem tagadja: felesége halála miatt a gyász elején jár, és még maga sem tudja, hogyan tanulja meg tovább élni az életét egy ilyen veszteség után.

K. G.

A szerző cikkei

A közel 92 éves színművész csütörtökön kísérte utolsó útjára feleségét, Voith Ágit. Bodrogi Gyula megtörten arról a fájdalomról és űrről mesélt a Borsnak, amely egyre nagyobb körülötte, ahogy sorra búcsúzik el azoktól, akikkel egy élet kötötte össze.

Bodrogi Gyula az évek során számtalan szerettének állt a sírjánál. — Bodrogi Gyula fiatalon szeretett bele Voith Ágiba, akivel már négy évtizede külön éltek (Fotó: Mediaworks Archív)

Bodrogi Gyula még nem fogta fel felesége elvesztését

Bodrogi Gyula lapunknak szólalt meg először azóta, hogy csütörtökön végső nyugalomra helyezték feleségét, a Jászai Mari-díjas művésznőt. Voith Ági temetésén a Farkasréti temetőben a színészszakma legnagyobbjai tették tiszteletüket, hogy végső búcsút vegyenek tőle. Bodrogi Gyula és Voith Ági több, mint 40 éve már, hogy külön folytatták az életüket, a kiváló kapcsolat azonban örökre megmaradt köztük: Bodrogi Gyula felesége elvesztésével most egy újabb, pótolhatatlan űr keletkezett az életében.

Nagyon nehéz, egyelőre nem is tudom elhinni. Már csak a hiány van, tehetetlen az ember, nem lehet visszahozni. Annyira közelálló esemény, hogy még nem tudom igazán, hogyan hat rám. Még a gyász elején vagyok, sokat gondolok rá, és idő kell, amíg ez valóban tudatosul bennem

- mondta a közel 92 éves színész, kinek élete az elmúlt években a sorozatos veszteségekről szólt. Barátok, pályatársak mentek el mellőle, olyan művészek, akikkel egy korszakot építettek fel. Olyan szeretteitől, barátaitól, kollégáitól búcsúzott már, mint Törőcsik Mari, Sinkovics Imre, Garas Dezső és Bessenyei Ferenc. Az újabb veszteség megélése, feleségének elvesztése olyan fájdalmat jelent, amelynek feldolgozásához egyelőre nem találja az eszközöket a művész.

Sokak sírja felett álltam már. Minden búcsú más, minden veszteség újra feltépi a régi sebeket is. Most, ahogy körbenézek a lakásban, a tárgyak, az emlékek hirtelen egészen más jelentést kapnak, és sokszor rám tör egy furcsa, feszült érzés

- avatott be minket legbensőbb érzéseibe.

20260219_Voight Agi temetes_MK_MW_bulvar_011 — Csütörtökön végső búcsút vettek Voith Ágitól (Fotó: Máté Krisztián)

Bodrogi Gyula szerepei segítenek a figyelmét elterelni

Miközben a magánéletében gyászol, a színház nem állhat meg. A munka fegyelmet, koncentrációt és más lelkiállapotot követel tőle – akkor is, amikor belül még a gyásszal csatázik.

A munka azt követeli, hogy egészen más hangulatban legyek. Belépek a színházba, és játszani kell. Ilyen az élet: elvesztünk embereket, de hogy ezzel az érzéssel hogyan kell bánni, azt nem tanítják. Néha segít a közeg, a kollégák, de van, amikor nehezebb bemenni, mert annyira távol áll a gyász attól, amit a színpadon csinálni kell

- magyarázta szomorúan a művész, aki bevallotta, még az is megfordult a fejében, hogy szakemberhez forduljon, bár egész életében maga próbálta megoldani a nehézségeit.

Soha nem voltam pszichológusnál, most mégis gondolkodom rajta, hogy megkérdezek egyet, hogyan lehet a gyászt kezelni. A fájdalom hullámzó, néha enyhül, aztán újra visszajön. De azt hiszem, végül úgy, mint eddig, ezt is magam fogom megoldani. A gyászt meg kell élni, de közben tovább kell csinálni az életet.

Bodrogi Gyula most élete egyik legnehezebb időszakát éli, amikor a múlt emlékei és a jelen fájdalma egyszerre nehezednek rá. Bár a veszteségek sorra érték, méltósággal és belső tartással próbálja feldolgozni a gyászt, miközben továbbra is színpadra áll. A művész hisz abban, hogy a fájdalmat meg kell élni – de az életet, minden seb ellenére, tovább kell vinni.