"Nem voltam kész" – Pásztor Anna megrendítő vallomása a vetéléseiről

Tizennégy éve történt, hogy még a két babánk születése előtt elveszítettünk két pici babát. Úgy tudtam feldolgozni, hogy rájöttem, hogy nem voltam kész: mint anya, mint ember, gazdaságilag, anyagilag, szellemileg, lelkileg; és pontosan ennek a lépcsőnek kellett megtörténnie ahhoz, hogy egyszerűen egy más rezgésszintre, más mélységre kerüljek az életemben. Hogy utána tényleg készen álljak.

Azt gondoltam, hogy Édes Istenem, nagyon szépen köszönöm, hogy ez történt és elképesztően nagy tanulságokat tudtam levonni belőle, majd készen állni a következő babára. Viszont amikor megszületett ez a gondolat, az olyan szinten gyorsan történt, hogy gyakorlatilag a következő héten teherbe estem. 

Meg kellett tanulni ezt a gyönyörűségesen szép és szomorú dolgot feltenni a polcra Dosztojevszkij és Csehov mellé ás néha leporolni, majd újra visszatenni. Onnantól kezdve hálával és örömmel, pozitívan lehet már arra gondolni, ami történt. Meg kell köszönni és a fókuszt el kell vonni onnan, különben az energiák ottmaradnak a múltban.

A rocksztár életmód alapvetően nem változott semmit, a rocksztár életmódhoz kötődő önpusztító dolgok, amik nem feltétlenül kötelezőek, viszont igen. Amikor először kipróbáltuk, hogy mindenféle rövidital nélkül zenélünk, rájöttünk, hogy sokkal jobb

De elérkeztem odáig, hogy tulajdonképpen a bélrendszerem nyomott egy stoppot. Mindenféle fájdalmaim voltak, tehát sigma bél, reflux, emésztési problémák, és az volt a vége, amikor már nagy vörös foltok jelentek meg a fejemen, mert az nem túl képernyőképes. És akkor úgy voltam vele, hogy ennek utána kell járni