Éveken át nem tudott beszélni róla: Bajor Imre lánya, Lili megrendítő őszinteséggel vallott édesapjáról

Minden évvel alakulnak az érzések bennem, sok idő telt el azóta. A testvéremmel, Marcival készítettünk egy emlékszobát Fülén, ahol apa nyaralója volt a Balaton közelében. Úgy érzem, ez volt az a pont, ami segített átfordítani bennem a gyász folyamatát. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy tudjak róla beszélni anélkül, hogy rossz érzések jöjjenek elő bennem. Most már nem érzem tehernek, ha valaki kérdez róla, de az első években egyáltalán nem szerettem erről beszélni. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy apukámat nagyon sokan szerették, és talán nem kellene elvennem az emberektől a lehetőséget, hogy emlékezhessenek rá

Azt éreztem, hogy ezzel a szobával valami olyat hoztunk létre, ami nagyon személyes, és pontosan úgy állít neki emléket, ahogyan mi szeretnénk. Nem egy látványos, kirívó dologról van szó. Inkább egy olyan hely, ahol apa személyes tárgyai, jelmezei és sok olyan dolog van, ami tényleg hozzá tartozott. Olyan érzés, mintha egy kicsit még mindig ott élne velünk. Ebben rengeteget segített a falu is, amiért nagyon hálásak vagyunk. Szerintem ez egy szép módja annak, hogy emléket állítsunk neki

A gyászfeldolgozásban már megnyugodtam. Azt mondják, az elfogadás az utolsó fázis, és úgy érzem, eljutottam idáig. Már nincs bennem ellenérzés, inkább egy békésebb emlékezés maradt. Ha születésnapja van, akkor inkább magamban emlékezem, vagy a testvéremmel, Marcival kettesben. Aznap soha nem megyek ki a temetőbe, akkor valahogy nem érzem. Inkább gyertyát gyújtok, vagy hozzám közel álló emberekkel beszélgetek róla. De alapvetően magamban rendezem el az érzéseket, és egyedül felköszöntöm őt

Amikor apa elment, Marcival nagyon összezártunk. Eleinte egyikünk sem szerette, hogy erről kell beszélni, de idővel rájöttünk, hogy szükség van rá. Hagytuk egymást, hogy mindenki a saját tempójában dolgozza fel. Nem sürgettük egymást, és talán pont ezért tudtunk így megerősödni ebben a helyzetben