Jáksó László megkeresésünkre elárulta, hogy korábban is voltak tévés felkérései, de ez végre olyan volt, amelyre szívesen mondott igent.

„Ez a megkeresés más volt. Nem állítom, hogy a korábbiak különösebben megalázó dolgok lettek volna, vagy mind az lett volna. A celebes bogárevést ugyan megalázónak gondolom, de volt olyan kérés is, hogy egy játékban vegyek részt. Ezzel nincs baj, de nem az én szakmám. Én műsorvezető vagyok – és nem dráma, ha erre épp nincs igény. Nem éreztem szükségét annak, hogy mindenáron szerepeljek. Statisztának nem akartam a háttérben állni, de azt az időt inkább arra használom, hogy programot írok” – mondta a Bors megkeresésére Jáksó László.
A Szemfényvesztő – Hazudj ha tudsz! című műsor az USA-ban népszerű, a formátumnak a TV2 vásárolta meg a jogait.
„Maga a játék aranyos, kedves, érdekes és politikamentes. Elkezdett érdekelni, és nem játékosnak, hanem műsorvezetőnek kértek fel: játékot pedig még nem vezettem” – tette hozzá. Arról is faggattuk, felvették-e már a műsort, de erről semmiféle részletet nem árulhatott el.
Húsz évig volt jelen a hazai médiában, az állandó médiajelenlét nélküli évek nem okoztak neki problémát, bevétele is így volt. Nem zavarta, ha más kapott meg egy műsort, esetleg olyan, aki nem volt jó a munkára: „Nem szoktam vicsorogva nézni a tévét, nem szoktam értékelni, hogy más tehetségesebb-e, mint én. Félig-meddig érdeklődve néztem a televíziót, mint sokan. Én nagyon jól elvoltam a tévé nélkül is” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban.
Eredetileg franciatanár akart lenni, szerinte ott is kiélhette volna a szereplési vágyát. Hét éve nősült, feleségét a rádión keresztül ismerte meg, és úgy látja, hogy a házassága „abszolút mértékben rendben", tökéletesnek mondhatná. Fia 31 éves, 1994 decemberében született, történész lett.
Rádiózni huszonévesen kezdett, az is ismertséget jelentett neki, de összehasonlíthatatlan volt ahhoz képest, amit a tévé hozott neki, hiszen akkor már arcról is felismerték sokan.
A tévézés előtt, rádiósként – ha akartam – saját névre rendeltem taxit és besöpörtem az ilyenkor szokásos dicséreteket, ugyanis a taxisok hallgatnak rádiót. De ha épp nem volt kedvem beszélgetni, más nevet mondtam, és kész. Pár újságcikk nem hozott olyan ismertséget, mint a tévé: ahogy elkezdtem a Heti Hetest, már nem én választottam meg, hol és kivel beszélgetek.
Ez hosszú időszak volt, és úgy érezte, hogy mindenkinek volt véleménye erről, amit szóvá is tett. „Komoly politikai lap értekezett arról, hogy az én fejem formája illik-e a műsorhoz, azaz nem csak a bulvársajtót érdekelte ez. Akkor harmincéves voltam, már felnőtt ember, kialakult bennem, mit gondolok magamról, az életről. Szerintem az ismertség ekkor, kialakul személyiségként már nem tud annyira elrontani valakit, mintha egy Való Világos szerencsétlent elcsíp ez a dolog 18 évesen. Mert akkor Isten kezében van…”

Jáskó László szerint nagyon nehéz lehet folyton hazudozni.
Ha ügyesen hazudik valaki, akkor én sem veszem észre. De, akik hazudnak, előbb-utóbb úgyis lebuknak. Iszonyatosan jó memória kell hozzá. Én ezért nem tudok hazudni, kicsit szétszórt vagyok, az igaz dolgokat is elfelejtem, néha ugyanazt a történetet hatféleképpen mesélem el, ráadásul ugyanannak az embernek! De egy játékban ez érdekes, ugyanis így sűrítve nem csinál ilyet egy ember. Ebben a műsorban egy ember tudja csak a jó válaszokat, úgy kell jó irányba vinni a csapatot, hogy ez ne derüljön ki.
Más ember nagy hazugságára, amely befolyásolta volna az életét, nem emlékszik, de van olyan dolog, amit nem bocsát meg. „Nem őrzök ilyen emléket. Sok sérelmet őrzök, de pont ilyen nem jut eszembe. Vannak viszont sérelmek, amelyeket soha nem bocsátok meg. Konkretizálni nem szeretném. Ha emberek hibáznak, nem zavar, és valójában az se, ha valaki azért hazudik, mert rákényszerül. Engem a szándékos rosszindulat zavar, az bőszít fel. Ha valaki eldönti, hogy rosszat fog tenni, ellenem dolgozik, befeketít, azt el tudom veszíteni végleg, annak nem bocsátok meg.”
A bejelentés, miszerint visszatér, egy hete történt, nem sokan találták ki, ki kapta a vetélkedőt. Mostani tévés felkérés mellett persze megtartotta korábbi, programozói munkáját: „A Heti Hetes alatt is megvolt ez a munka, akkor is írtam programokat, ezeket el is adtam. Az intenzitás volt változó, az aktuális médiamunkáktól függött. A Heti Hetes egy nap munka volt csak hetente, tudtam mellette dolgozni.”
Amennyi szabadidőm van, azt a család és programozás között osztom meg. A programozás amúgy engem nagyon szórakoztat, ez nekem a relaxálás, a sport, a minden.
„Ez volt egész életemben, fáj is tőle a hátam! De, akik sportolnak keményen, 57 évesen, azoknak is fáj minden.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.