A fiú nem várta meg, de a város örökre befogadta – Így lett a magyar blogger lány Nápoly szerelmese

Nápoly olyan város, ahol a káosz és a szépség olykor kibogozhatatlanul fonódik össze, mégis kevesen látják át ezt a szövevényt olyan tisztán, mint Muzsik Vica. A Dél-Olasz Dolce Vita blog szerzője nem csupán rajongója Campania régiónak, hanem egyfajta modern krónikása is, aki évek óta kutatja a dél-olasz mindennapok titkait. Vica története egy sorsszerű olaszországi utazással kezdődött, mára pedig a legnagyobb lelkesedésből vezeti be az utazókat a Vezúv árnyékában rejlő valódi, kendőzetlen valóságba.

• Személyes kötődés: Muzsik Vica egy váratlan kaland során szeretett bele Nápolyba, azóta pedig a város és Campania régió szakértőjévé vált.
• Kulturális mélység: „Futtetenne” életérzés, helyi babonák és a nápolyiak hihetetlen élni akarása.
• Gasztronómia és tippek: a legtitkosabb helyi receptek és a biztonságos felfedezéshez szükséges tanácsok.

Így fedezhető fel a legkönnyebben Nápoly és a dél-olasz életérzés

Vica írásaiban és túráin a történelmi hitelesség, a helyi legendák világa és a nyüzsgő sikátorok lüktetése harmóniában léteznek egymás mellett. Nem elégszik meg a felszínnel: számára a nápolyi életérzés a nép lelkének és múltjának megértésével kezdődik. Mesél arról is, hogyan változtatta meg életét az első találkozás a várossal, és miért tartja fontosnak a „Futtetenne” filozófia átadását. Tartsatok velünk, és Vica szemüvegén keresztül ismerjétek meg a déli partvidéknek azt az arcát is, amelyet az útikönyvek gyakran elhallgatnak.

Emlékszel még arra a pillanatra, amikor először léptél nápolyi földre? Mi volt az első benyomásod?

Persze. 2014-ben történt, amikor szerelmesen követtem egy fiút Nápolyba, aki végül nem várt meg. Egyedül kezdtem felfedezni a várost, és óvatlanul a legsötétebb részekre keveredtem. Az észak-olaszországi rendhez szokott lelkem felbolydult: motorosok, amorosók, szemét és káosz vett körül. Így estem be végül Nápoly leghíresebb pizzériájába, amiről csak később tudtam meg, hogy Julia Roberts is ott forgatott. Az isteni Margherita pizza mellett turisták mutatták meg, melyek a tiltott zónák és merre találom az igazi látnivalókat. Másnap taxit hívtam, és a Lungomarén töltöttem a napot.

Néztem ezt az egyszerű népet, akiknek semmi okuk nem volt az örömre, mégis olyan elemi boldogság áradt belőlük, hogy mosolyogni kezdtem. Teljesen átragadt rám a lazaságuk, ahogy szieszta időben a tengerhez robogóztak, a sziklákról a vízbe ugráltak, majd a mamma kinyitotta a napernyőt, megterített, és enni invitált mindenkit. Hazafelé fagylaltoztam, beszélgettem a helyiekkel, ajándékokat és bókokat kaptam. A Galleria Umbertóban kávézva már úgy éreztem, mindig is ide tartoztam. A boldogság átjárta minden porcikámat. Másnap a taxis féláron vitt a reptérre, és alig akart elengedni. A repülőn már tudtam: egy darabkát itt hagytam a szívemből, amiért vissza kell térnem.

Miért pont Nápoly és Campania régiója lett a fő fókuszod, mi az, amit ez a környék tud, és más olasz város nem?

Nápoly teljesen más, mint a többi város, ahol jártam. Egyszerre élvezi az ember a finom ízeket, a nápolyi dallamokat, az ízes beszédet, az utcai táncokat, a Nápolyi-öböl látványát a Vezúvval. Egy nagyon élő város, lakói nyíltszívűek és közvetlenek, mosolyra mosollyal válaszolnak, nagy túlélők és tudják, hogy élni kell! Élni tiszta szívből és szenvedélyesen. Egyik percben összevesznek, a másikban kibékülnek. Nagyon babonásak és sértődékenyek is. Mindent úgy fognak fel - munkát, szerelmet, udvarlást - mint egy szerepet, eljátsszák és élvezik. Az itteni embereket soha nem tudod megalázni, hihetetlen tartásuk és önbizalmuk van. Előszeretettel használják a “Futtetenne” vagyis “Fütyülj rá” életérzést, az itt született Bud Spencer dalt is írt róla.

Hogyan vált a hobbiból és az utazási vágyból szakértői szintű tudás: mennyi időt töltesz kint egy évben, hogy naprakészen tartsd az információidat?

Amikor másodszor tértem vissza, már kész tervvel érkeztem. A listám folyamatosan bővült, füzetek teltek meg jegyzetekkel, mire elindítottam a blogomat. Rájöttem, hogy ez a régió rengeteg kincset rejt, amelyekben elképesztő mélységekig lehet elmerülni. Ez lett a hobbim és a szerelmem. Rengeteg időt töltök kint, és aki szeretne, csatlakozni is tud hozzám, hogy együtt fedezzük fel a szépségeket. Minden utam más és más tematikájú, ami nagyon sok kutatással jár, de ezt élvezem benne a legjobban! Mindig ugyanoda menni unalmas lenne nekem!

Sokaknak a blogod az iránytű a városhoz: te hogyan határoznád meg a saját stílusodat, inkább a luxus, a történelmi hitelesség vagy a nyers, utcai valóság bemutatása áll hozzád közelebb?

Igyekszem Nápolyt a maga egyszerűségében megélni, beszélgetni a helyiekkel, életfilozófiát, jókedvet, nyitottságot tanulni tőlük. Viszont hiszem, hogy megérteni csak úgy lehet őket, hogy megismerjük a történelmüket: hogy hogyan vezetett a mindig rendkívül gazdag város sorsa a szegénységig, mindenük elvesztéséig. A történelem és a kultúra olyan pluszt ad a látnivalókhoz, ami szinte meseszerűvé teszi az utazást. A legendák, babonák, szokások nyomán haladni az egyik kedvenc tevékenységem, szerencsére Nápolyban rengeteg ilyet találni.

Sokan tartanak Nápolytól a rendezetlensége és a hírneve miatt: te mit mondanál azoknak, akik félnek elindulni?

Nápoly egy olyan város, ami több előkészületet igényel, mint általában a nagyvárosok. Azt ajánlom, hogy feltétlen olvassátok el a történetét, és legyetek nagyon nyitottak a nápolyiakra, mosolyogjatok rájuk! Így azonnal a szívükbe fogadnak titeket, és többé nem lesztek elveszve a városban. Nápoly az a hely, ahol mindig lehet kérdezni, iránymutatást kérni és mindig örömmel segítenek, sőt, néha el is kísérnek.

A nápolyi gasztronómia messze nem csak a pizzából áll: melyik az a helyi specialitás, ami a kedvenced, és amit mindenképpen ajánlanál kóstolni?

Előételnek a ricottával töltött, sült cukkini virágot (Fiori di zucca ripieni) ajánlom. Utána jöhet a Genovese tészta rengeteg édes hagymával és omlós hússal, vagy a sajtos-cukkinis Spaghetti alla Nerano. A nápolyi konyha csúcsa egyértelműen a Ragù, amiből a Lasagne al ragù is készül. Kedvenc street foodom a Cuzzetiello: ropogós kenyérbe töltött paradicsomos húsgombóc, valamint a Panuozzo salsiccia e friarielli, ami egy sült kolbászos-zöldséges szendvicskülönlegesség. Desszertként a Babà és a Cassata elmaradhatatlan. A város specialitása pedig a mogyorós kávé, a Caffè alla nocciola, amelyet az Il Vero Bar del Professoréban alkottak meg.

Mi az az abszolút kedvenc részed Nápolyban vagy a környékén, amit mindenképpen ajánlanál egy turistának?

Rengeteg kedvenc helyem van, de ha egyet kell választanom, az a tengerparti Mergellina. Egy kávé és süti a jachtok mellett, séta a mólón, majd siklóval fel a hegyre, hogy a Sant’Antonio kilátóból nézzük végig a naplementét. Ez biztosan felejthetetlen lesz. 

Nézd meg a videóban is, mi mindenre csábít Nápoly:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: