Mi a közlekedés legrégebbi eszköze? A válasz: az utca. Amikor az ókori emberek elkezdték egymás mellé építeni otthonaikat, hamar rájöttek, hogy kényelmetlen átmenni a másik házán csak azért, hogy eljussanak egy harmadikhoz: ehhez utakat kellett létrehozni. Amikor pedig azok keresztezték egymást, akkor terekre is szükség volt. Vagyis az emberek helyzetváltoztatása teremtette meg a városokat, mivel nem elég csak kunyhókat építeni - számolt be a Chaillot palotában 2007 óta működő Cité de l'Architecture (Az építészet városa) falai között megnyílt Circuler (Közlekedni) kiállítás alapgondolatáról a Libération című párizsi napilap.
A látogató egy stilizált utcán találja magát a Trocadéro-téren lévő palotában, a Jean-Marie Duthilleul építész által rendezett kiállításon. A sok francia vasúti létesítmény, állomás tervezőjeként ismert szakember szerint "a gyorsaság hajszolása 30 éven át telezsúfolt mindent mozgó szerkezetekkel, de nem gondolták újra a formákat". Gyors utak magában a központban, sivár pályaudvarok, a metró tátongó kapui, mindenütt funkcionális, hatékony, vigasztalan létesítmények. Minden arra ösztönözi a közlekedőket, hogy rövidítsék le a távolságot.
A most nyílt kiállításon a helyváltoztatás különböző módjait és tereit egy kronologikus sétán követhetjük végig. Középkori falak között lehet lépdelni, majd az Ancien Régime, a francia forradalom által elsöpört királyi hatalom palotái között hallani lehet a lovak patáinak csattogását, a hintók kerekeinek zaját a macskaköveken, a kocsisok kiáltásait.
Látni, hogyan keretezi be a mozgást az építészet: ahol az utcák "megállnak", egy látványosabb kapukat emelnek. Az emberiség történetében a karavánszeráj válik az első olyan építménnyé, amely kifejezetten a közlekedéshez kapcsolódik - vagy ezer éven át. A XIX. századtól érkezett el a "mindenféle mechanikai micsodák" kora, ahogy Duthilleul fogalmaz: vonat, villamos, autó, busz és metró száguld. Az első pályaudvarok a város kapujaként maguk is gyakran monumentális kapura emlékeztetnek. Aztán az utazókat is el kell szállásolni. Ahogy a pályaudvarok környékét meghódítja a város, nem egy szálloda palotává alakul át - mutatja be az augusztus 26-ig látogatható kiállítás.
A villamos 1890 és 1910 között a világ minden metropoliszában sínre került. 1931-ben Párizs rendelkezett a legnagyobb villamoshálózattal a világon - ám éppen ekkor döntötte el: felszámolja ezt a közlekedési formát, hogy minél több helyet biztosítson a gépkocsinak. Ettől fogva minden sebességnek, közlekedési eszköznek lehetőleg külön teret rendel a hatóság: itt a gépkocsi, ott gyalogos, amott a földalatti, a gyorsvasút.
A lakótér és a munka helye is külön szerveződik, vége a rokonszenves városi keveredésnek, kezdődik a franciák által "metró, meló, szundi" (métro, boulot, dodo) néven emlegetett mindennapos rohanás. Az útvonalnak hatékonynak és a lehető legrövidebbnek kell lennie. "Ma is ez az életünket meghatározó közlekedési szemlélet" - mutat rá a kiállítás katalógusa.
Az 1990-es évektől több francia városba visszatértek a korábban kitessékelt villamosok, de korszerűbb technikával kombinálva. Nagy-Párizs távlati tervével is átalakul Párizs közlekedési hálózata. A jövőbe (vagy már a jelenbe) mutat a kiállításon egy alagút, amelyben mobiltelefonok csengői és beszédtöredékei hallatszanak: "Hol vagy?", "Jövök". A hangzavar azt illusztrálja, hogy az új technológiával ma már az élet "az utazás közben sem áll meg", a közlekedés közben kommunikálni, játszani és dolgozni is lehet.
Az építész dolga megőrizni a gyalogos helyváltoztatás tereit is. "Sok szó esik a jövő városáról" - filozofál Jean-Marie Duthilleul - ", de a jövő városa az, ahol gyalogosan közlekednek" - vagyis ahol újra felfedezik az utcát...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.