
A Velencei-tó története nagyon érdekes, hiszen mindig is „ingadozó” tó volt: hol nagyobb, hol kisebb vízfelülettel élt. A mostani válság viszont több szempontból súlyosabbnak tűnik, mint a korábbi természetes ingadozások.

A 20. század elején a Velencei-tó teljesen más képet mutatott, mint amit ma ismerünk. Régebben a Velencei-tó sokkal nádasabb, mocsarasabb volt, kevésbé volt kiépítve, a partjai nagyrészt természetesek voltak. Most strandok és nyaralók veszik körül, azonban a maga a tó eltűnni látszik.
A történelmi feljegyzések szerint már a XIX. Században is a tó vízszintje erősen ingadozott. Időnként jelentősen összezsugorodott, az 1860-as években pedig szinte teljesen ki is száradt. A 20. század első felében még nem elsősorban üdülőtóként tekintettek rá, hanem: halászati területként, nádtermelő helyként, madárélőhelyként.
A nagy átalakulás főleg az 1950–70-es években történt. A szocializmus idején kifejezetten üdülőtó lett belőle. Persze ez nagy beavatkozásokat igényelt mederkotrás, partszakaszok mesterséges kiépítése, strandok létrehozása, csatornázás, turisztikai fejlesztések, nádasok visszaszorítása. A cél az volt, hogy a tó: stabilabb vízszintű legyen, alkalmas legyen tömegturizmusra és, hogy Budapest közeli „mini Balatonként” működjön. Ez rövid távon működött is: a ’70-es–’90-es években nagyon népszerű üdülőhely lett, erős volt a horgászat és a vízi sport, rengeteg nyaraló épült. Viszont ezzel együtt a tó természetes önszabályozó rendszere is sérült.
Az utóbbi 20–30 évben több probléma egyszerre erősödött fel. A klímaváltozás a legfontosabb tényező. A Velencei-tó: sekély tó, gyorsan felmelegszik, nagyon erős a párolgása. A forró, aszályos nyarak miatt sokkal több víz párolog el, mint korábban. Kevesebb csapadék, gyengébb vízgyűjtő, a környező területek vízháztartása is romlott. Sokan úgy látják, hogy: a túlzott partbeépítés, a nádasok csökkentése, a betonozás, a természetes vizes élőhelyek eltűnése rontotta a tó ellenálló képességét. Ezt szakmai és helyi viták is övezik.
Jelenleg a tó állapota sokak szerint kritikus. Az elmúlt években többször rekordközeli vízszintet mértek: 2022-ben történelmi mélypont volt, 2025 őszén ismét nagyon alacsony lett a vízállás, több helyen száraz meder is látszott. A szakemberek szerint: az aszály, a hőség, az extrém párolgás, együtt okozza a problémát.
Nem tudjuk mi lesz a Velencei-tóval a jövőben. De azt tudjuk, hogy felelhetetlen emlékeket nyújtott nekünk gyerekkorunkban. Mutatjuk milyen a volt a Velencei-tó régen!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.