Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsJudit 34 éves volt, amikor az orvosok találtak a méhén egy jóindulatú daganatot. Úgy döntöttek, a miómát legjobb lesz műtéti úton eltávolítani, hogy később ne befolyásolja a várandósságot. Judit végül gond nélkül teherbe esett, minden rendben is ment, a 38. héten azonban pokoli fájdalmak kezdték gyötörni. Mivel ez volt az első várandóssága, azt hitte idejekorán megindult a szülés. Mentő szállította kórházba, az események pedig innentől kezdve elkezdtek felpörögni. Miután az édesanya elvesztette az eszméletét, kisbabáját és őt is újra kellett éleszteni. Kiderült, hogy a műtét után hátramaradt heg kiszakadt és belső vérzést okozott. Juditék élete egy hajszálon függött, a pulzusuk ekkor már 40 alatti értéket mutatott. A kezdeti megpróbáltatások következtében Ziténél agyi bénulás, ismertebb nevén CP (cerebrális parézis) alakult ki. Bár egészséges magzatként indult a nagyvilágnak, már soha nem lesz olyan, mint a társai.

Születése után a kisfiút azonnal átszállították egy másik kórházba, édesanyja csak napokkal később láthatta. Pár napos korában aztán Zéti átesett egy bélműtéten, a szülőket pedig felkészítették a legrosszabbra.
A műtét után akkora vágás volt a hasán, mint ő maga. Ijesztő látvány volt
– emlékezett vissza az első napokra Judit, majd így folytatta:
Egy ilyen oxigénhiányos állapot 20 perc alatt is nagyon súlyos károsodást okoz, ehhez képest Zéti másfél órán keresztül volt benne. Innen indultunk – egy nagyon rossz prognózissal. Azt mondták, hogy nem fog tudni csinálni semmit. Igazából arra számítottak, hogy pár hónapon belül feladják majd a szervei: az emésztése, a légzése, s végül a szíve is.
Azonban nem ez történt.
Zétit másfél hónapos korában engedték haza a kórházból, majd kezdetét vette a folyamatos munka. Napi öt-hatszor kellett bő fél órán keresztül tornáztatni, hogy az aprócska harcos minél jobban fejlődjön. Bár a tornáknak volt negatív hozadéka is, az mindenképp pozitívum, hogy Zéti már egészen fiatalon hozzászokott a szigorú napirendhez. Játszi könnyedséggel beszokott a bölcsődébe, s később az óvodába is.

Zéti még az intenzíven volt, amikor apró, görcsszerű rángások jelentkeztek nála. Később átesett egy sokkal súlyosabb epilepsziás rohamon is, majd megállapították, hogy az epilepszia legagresszívebb fajtája, az úgynevezett West-szindróma van nála jelen.
Volt olyan nap, amikor Zéti 300 ilyen görcsszerű rángáson is átesett.
Szerencsére gyógyszerekkel azóta sikerült visszaszorítani ezt a betegségét. Hogy az epilepsziás rohamok, vagy a cerebrális parézis következménye-e, azt pontosan nem lehet tudni, de Zéti az utóbbi időszakban sajnos sok mindent elfelejtett, amit korábban tudott. Régebben például gond nélkül evett kanállal, nyújtotta ki a nyelvét, vagy mondott rövid szótagokat. Mára azonban ezek gondot okoznak neki. Pedig nagyon szerette mondogatni, hogy "ez", hiszen tudta, szülei épp dicsérik, amikor azt mondják neki: "ez az"!

A kisfiú a nyár folyamán át fog esni egy speciális beavatkozáson, ami a letapadt kötőszöveteket lazítja majd fel. A Dr. Igor Nazarov által végzett műtétre a mozgásszervi fejlődés miatt van szükség.
A növekedés nagyon rosszat tesz ennek a kondíciónak. A csontok nőnek, az izmok rövidülnek, a kötőszövet letapasztja és ily' módon börtönbe zárja a gyerekeknek a testét. Ezért kell folyamatosan lazítani, nyújtani. Ez lényegében egy versenyfutás, a növekedésük ellen harcolunk
– magyarázta az édesanya.
Ahhoz, hogy a műtét hosszú távon is eredményes legyen, Zétinek intenzív fejlesztő terápiákon kell részt vennie. Ezt a szülők önerőből nem tudják megteremteni számára, ezért segítséget kérnek hozzá. Ha te is segítenéd Zéti, az aprócska CP-harcos fejlődését, akkor IDE kattintva megteheted.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.