„Lady Gaga velem akart dolgozni” - Budai Alex a világsztárok és rászorulók fodrásza

Napokig lehetne hallgatni a történeteit, mert kevesen pillanthatnak bele ennyire mélyen az élet két végletébe. Talán épp ennek köszönhető, hogy ma már minden szabad idejét arra fordítja, hogy jót tegyen, segítsen, örömet okozzon, és valami maradandót alkosson. Életútját egy közel egy órás dokumentumfilm is bemutatja, melynek címe: A szenátor fodrásza, Alex.

„New York legjobb szalonjában kezdtem”

Alex egy Borsod megyei kis faluban, Encsen nőtt fel, szerető, de szegény családban.

– Hamar felkerültem Budapestre, a vendéglátásban dolgoztam, közben egy kicsit modellkedtem – meséli. – Nekem mindig pörgős életem volt, soha nem szerettem unatkozni. El akartam hagyni az országot, mert úgy éreztem, hogy a legnagyobb álmaimat nem tudom itthon megvalósítani. A húszas éveimben jártam, amikor kiköltöztem Miamiba, hogy kipróbáljam magam a nagyvilágban. Ott is a vendéglátásban dolgoztam. A haverok mondták, hogy nem tudják hova menjenek fodrászhoz, passzióból bevállaltam. Volt már némi tapasztalatom, mert gyerekkoromban gyakran én csináltam meg anyukám és a testvérem haját. Amikor 2001-ban bezárt a hely, ahol dolgoztam, eldöntöttem, hogy a kedvenc városomba, New Yorkba költözöm. Volt ott egy nagyon kedves barátnőm, akinek jó kapcsolatai voltak ott. Kértem, hogy ajánljon be egy vendéglátós ismerősének. E helyett lebeszélt nekem egy interjút a város legjobb fodrász-szalonjába, mert meg volt róla győződve, hogy nekem nem a vendéglátásban, hanem a fodrászatban van a helyem. Addig erősködött, míg végül elmentem a találkozóra. Olyan picike hangyának éreztem magam, mint a főszereplő, az Ördög Pradát visel című filmben, amikor bemegy a szerkesztőségbe. Másnaptól ott dolgoztam, beírattak egy fodrásziskolába is. Egy hónappal később a New York Fashion Weeken dolgozhattam velük. A világ legizgalmasabb dolgának éreztem, imádtam azt a pörgést, azt a miliőt, talán ott kapott el igazán ennek a varázsa.

„Rengeteg jót kaptam a szakmától”

Alex olyan sztárok haját is vágta, mint Julianne Moore, Michelle Rodriguez, Karolina Kurkova. 

– A legtöbben kedvesek és aranyosak voltak – meséli. – Nagyon kedvelem Felicity Huffmant, a férjével, William H. Macyvel együtt. Felicity körülbelül két évig járt hozzám. Ez akkoriban volt, amikor a legjobban futott a Született feleségek című sorozat, aminek ő volt a főszereplője. Egyébként neki köszönhetően kezdtek el írni rólam a magyar újságok. A klasszikus, régi nagy drámai színészekért mindig is rajongtam, úgyhogy nekem az egyik legnagyobb élmény az volt, amikor az Oscar-díjas Vanessa Redgrave frizuráját készíthettem el. Szintén csupa jót tudok mesélni Lady Gagáról, aki egyszer velem akart dolgozni. A csapatommal együtt mi csináltuk egy eseményre a táncosainak is a haját. Ilyenkor az a szokás, hogy egy asszisztens vagy stylist mondja el, hogy mit szeretnének. Itt viszont maga az énekesnő jött be, elmondta az elképzelését, később megnézte az eredményt. Nagyon jóban lettünk, elégedett volt a frizurákkal is. Ezen felbátorodva, megkértem, hadd maradjunk a partin. Mondta, hogy sajnos nem lehet, mert öltönyt kellene viselni. Nagyon nevetett, amikor előhúztam az öltönyömet a táskából és természetesen ott maradhattunk. Rengeteg jót kaptam a szakmától és New Yorktól. Emlékszem, kezdetben, szó szerint úgy remegtem, mint a kocsonya, amikor egy-egy ilyen nagy név haját kellett elkészítsem. Azért ne felejtsük el, hogy egy kis faluból jövök, szuper szüleim vannak, de Magyarországon nem szokás agyondicsérni a gyereket, így én is tele voltam kisebbségi komplexusokkal, de idővel megtanultam kezelni. 

„Ha egyszer jót tettél, újra át akarod élni”

Jelenleg két szalonban dolgozik, mellette rengeteget jótékonykodik, kilenc éve megalapította a saját non-profit szervezetét, a Hair4Humanity-t. 

– Itt az a szokás a nagy szalonokban, hogy évente egyszer rászorulók haját készítik el – meséli. – Így ízleltem meg először a segítés örömét, és így került hozzám egyszer egy fiatal, szegény indiai anyuka, akinek rákosan született a gyereke. Sírva mesélt róla, amit persze én is könnyes szemmel hallgattam. Amikor elkészültem, és megnézte magát a tükörben, újra elsírta magát. Azt mondta, hogy sosem volt még fodrásznál és sosem volt még ilyen szép. Akkor jöttem rá, hogy milyen erő van a kezemben és felmerült bennem a kérdés, hogy ha boldoggá tudom ezzel tenni az embereket, akkor miért nem csinálom gyakrabban?! Legközelebb, amikor hazautaztam Magyarországra, két fodrász ismerősöm megkérdezte, hogy nincs-e kedven kimenni velük a Deák térre hajléktalanok haját vágni. Persze, hogy mentem. A segítés, jótékonykodás függőséget okoz, mert olyan élményben van részed, ami annyira eteti a lelked, hogy újra és újra át akarod élni. Azóta rengeteg helyen jártam ezzel a céllal Magyarországon és Amerikában is, voltam árvaházakban, sebesült veteránoknál, női szállókon, a Mária-hurrikán túlélőinél. Nagyon szomorú sorsokkal találkozom, sokszor hónapokig mardossák a lelkemet, de ez ezzel jár. A segítés már sokkal nagyobb örömet okoz, mint a divat, csillogás világa. Most már szinte csak ez éltet. Szeretnék valamit a hazámért, Magyarországért tenni és szeretném ott hagyni a nevemet a jótékonykodásban… 

Forrás: Fanny magazin