“17 évesen úgy döntöttem, hogy amputálják a lábamat” - Daniella számára megkönnyebbülés volt, hogy elvesztette jobb lábát

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Bors

PUBLIKÁLÁS: 2026. június 11. 18:00

Daniella élete már születésétől kezdve küzdelmes volt, számtalan műtét és nehézség árnyékolta be a mindennapjait. A fiatal lány végül egy nehéz döntés után jutott el az amputáció pillanatáig, amely – saját bevallása szerint, megváltoztatta az egész életét.

Mosolyogva, magabiztosan vonult végig a kifutón Burghardtné Pék Daniella azon a jótékonysági divatbemutatón, amelyet Mirkó támogatására szerveztek. A fiatal nő azonban nem csupán a divat miatt érkezett az eseményre: saját történetével is szeretné felhívni a figyelmet az elfogadás fontosságára. Mutatjuk a részleteket Daniella amputációjáról!

"Az amputáció megkönnyebbülés volt" - Daniella fa műlábbal élte gyermekkorát

Szeretem a jótékonyságot és az integrációt. Mirkóért mentünk a divatbemutatóra, de számomra a divat ennél többet jelent. Egy kommunikációs eszköz, amellyel ki tudjuk fejezni önmagunkat

– mondta Daniella, aki Abonyban él, Cegléd és Szolnok között.

A fiatal nő története már születésekor különleges fordulatot vett. Jobb lába nem fejlődött ki teljesen, több csont is hiányzott belőle.

Rövidebb lábbal születtem. Nyolcéves koromban találtunk egy szakembert, aki azt mondta, hogy tudja nyújtani a lábamat, később pedig elég lesz egy magastalpú cipőt hordanom. Sajnos nem így alakult

– emlékezett vissza.

Az ezt követő évek tele voltak fájdalommal és műtétekkel. Daniella szerint több alkalommal is orvosi hibák történtek.

Minden második műtétem életmentő volt. Olyan komplikációk alakultak ki, amelyek miatt folyamatosan kórházba kerültem. Tizenegy évesen volt egy térdműtétem, aztán hosszú szünet következett. A lábam végül húsz centiméterrel rövidebb maradt

– mesélte.

A mindennapok sem voltak egyszerűek. Egy különleges, fából és műanyagból készült segédeszközt kapott, amely egyszerre volt műláb és csizma.

Nagyon gyakran eltört. Előfordult, hogy emiatt nem tudtam bemenni az iskolába. A lábfejem sokszor kilátszódott a nadrágból, járni is nehezen tudtam. Bosszantó volt, és rengeteg problémát okozott

– tette hozzá.

A szakemberek különböző csontbeültetési megoldásokat javasoltak, ám a sorozatos fertőzések és a vérmérgezés miatt egyre kevesebb lehetőség maradt.

Tizenhét évesen eldöntöttem, hogy amputálják a lábamat. Nem akartam több műhibát. Húszéves koromban találtam meg azt a szakorvost, akiben megbíztam. Sokaknak furcsa lehet, de számomra az amputáció megkönnyebbülés volt

– emlékezett vissza Daniella.

A döntés gyökeresen megváltoztatta a fiatal lány életét. Ma már több mint tíz éve amputáltként él, és egy rendkívül korszerű karbonprotézist használ.

Challenger lábam van, ami a lábszár-amputáltak között az egyik legaktívabb típus. Nem feltétlenül esztétikus, de elképesztően aktív életet lehet vele élni. Tudok járni, futni, sőt gyakran szaladok a vonat után. Ez már szinte a szokásommá vált

– nevetett.

Daniella ma olyan dolgokat tehet meg, amelyekről korábban csak álmodott. Van lova, két kutyája, sportol, tollasozik és focizik is.

Sokkal aktívabb életet élek, mint az amputáció előtt. Ma már merek szoknyát is felvenni. Persze a protézis nagyon drága, jelenleg körülbelül négymillió forintba kerül, de hálás vagyok érte. Van férjem, aki egészséges, és úgy szeret, ahogy vagyok. Nagy terveim vannak. Arabul és angolul tanulok, folyamatosan fejlődni szeretnék

– mondta.

A magánéletében is megtalálta a boldogságot. Egy pénzügyi szolgáltatónál dolgozik adminisztrációs területen, és szerető család veszi körül. A divatbemutatók és nyilvános szereplések számára küldetést jelentenek. Szeretné megmutatni, hogy a mozgássérült emberek ugyanolyan teljes életet élhetnek, mint bárki más.

Ki szeretnék állni azok mellett, akik hasonló mozgásproblémákkal küzdenek. Azt kérem az emberektől, hogy ne fotózzanak le bennünket engedély nélkül. Kérdezzenek, kommunikáljanak velünk. Van, hogy átadják a helyet, amikor nincs rá szükségem, máskor pedig nem adják át, amikor fáj a lábam. A legfontosabb az lenne, hogy ne bámuljanak minket. Mi ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Ezt szeretném, ha mindenki megértené

– zárta gondolatait Daniella, akinek az üzenete egyszerű, mégis rendkívül fontos.

Története bizonyítja, hogy a legnehezebb döntések néha új életet hoznak. Daniella ma már nem a hiányaira, hanem a lehetőségeire koncentrál – és ezzel sokaknak ad erőt nap mint nap.

Érdekel ki mellett állt ki Daniella? Mirkó történetet ebben a videóban láthatod!