Mária kamaszként vesztette el a szüleit, a nehéz gyermekkor sebei azonban gyógyulni kezdtek, amikor 19 éves korában megszületett kislánya, Klemi. Teltek az évek, anya és lánya között pedig szoros szimbiózis alakult ki. Máriának mindene volt a kislánya. Aztán megtörtént az, ami minden szülő legrosszabb rémálma. Egy hirtelen szívleállás miatt, minden előzmény nélkül a kislány összeesett és már nem lehetett segíteni rajta. Édesanyja karjaiban halt meg. Mária — aki ekkor még mindig csak 28 éves volt — mélyre csúszott, gyászában pedig megismert egy barátot, akinek véleménye szerint a mai napig nem sikerült igazságot szolgáltatni. Klapka Dennisnek egyetlen végakarata volt, Mária pedig küzdeni szeretne ezért.

Miután Klemi meghalt, Mária a munkába menekült. Kislánya emlékére létrehozott egy alapítványt, azzal járta az országot és iskolákban tanította a defibrillátorok helyes használatát. Az éveken át tartó tagadás után aztán életébe egyszer csak bekúszott a gyász és a harag. Harag önmaga ellen, mások ellen, a sorsra. Fájdalmában az édesanya az alkohol felé fordult, olyan mélységekig jutott el, amit soha nem gondolt volna. Végül épp a gyász és a szenvedélybetegség volt az, ami összehozta őket Dennisszel.
Mária mindig a szavak embere volt, beszédben és írásban egyaránt. Írói vénája kiskora óta nagyon erős volt, gyakran vezetett blogokat az élet értelméről, hitről, szerelemről. Majd Klemi elvesztése után a halálról. Éppen ezért jutott eszébe egyik ismerősének, hogy érdemes lenne megismerkednie egy barátjával, aki épp nagyon mélyen van. Ez a barát Klapka Dennis, Mary Zsuzsi és Klapka György fia volt. Dennis édesanyja tragikus elvesztése után —amikor is egy közösen eltöltött karácsonyi ebéd után az énekesnő saját kezével vetett véget életének — Dennis nem tudott visszatalálni régi önmagához. Egyre inkább elmagányosodott, a testvérek és az érdekbarátok elmaradtak mellőle, Dennis viszont kétségbeesetten kapálózott, emberi kapcsolatokra vágyott. Hiába a megörökölt vagyon, ha nincs kivel megosztani a mindennapokat. Mária végül valóban felkereste a férfit, a találkozásból pedig egy nagyon mély, egymást szavak nélkül is megértő barátság alakult ki.
Tudtam, hogy min megy keresztül. Az én gyászomnál sem volt ott senki. Mi ebben találtuk meg egymást, a fájdalom kapcsolt össze minket
— emlékezett vissza Mária.
Mária később elutazott a férfi budapesti otthonába, ahol kezdetben csak napokat, majd heteket töltöttek együtt, észre sem véve az idő múlását. A nő előtt egyre inkább feltárult egy mélyen érző, de végtelenül magányos lélek, aki az űrt különböző tudatmódosító szerekkel próbálta kitölteni.
Az emberek olyan gyorsan tudnak egy egész embert egyetlen mondatba bezárni. Iszik. Depressziós. Szétcsúszott. Problémás. Pedig az ember nem egy diagnózis. Nem egy függőség. Nem egy bulvárcím. Engem mindig jobban érdekelt az, amit az emberek elrejtenek, mint az, amit mutatnak
— fogalmazott a nő a Borsnak, majd hozzátette, hogy vannak fájdalmak, amelyek után az ember már nem ugyanúgy ül le az asztalhoz, nem ugyanúgy alszik el este, s nem ugyanúgy néz önmagára a tükörben.

Dennis tragikusan fiatalon, 34 éves korában, egy epilepsziás roham következtében hunyt el. Utolsó kívánsága az volt, hogy édesanyja mellé temessék, ez azonban nem így történt, hamvait végül szétszórták. Mária elmondta lapunknak, hogy ez egy máig be nem gyógyuló seb számára. Szeretett volna ugyanis egy helyet, ahova időközönként kilátogathat, és ahol a maga csöndességében együtt lehet Dennisszel. Így viszont csak az a hangüzenet maradt számára, amit az utolsó elvonóról küldött neki a barátja.
Azt szerettem benne a legjobban, amikor németül beszélt. Németül még jobban el tudta mondani, hogy mi fáj neki. Nagyon szerette a testvéreit, hiányzott neki a valahova tartozás érzése. Sokszor egy olyan üzenet, hogy "gondolok rád és remélem, ma jobb napod van", már rengeteget tud segíteni. Akár annyit, hogy amiatt azon a napon nem nyúl az ember alkoholhoz. Dennis mindig segíteni akart mindenkinek, most pedig rajtunk a sor. Azt szeretném, ha lehetne legalább egy emléktáblája az édesanyja síremlékénél. Mindenki megérdemli, hogy egy végső nyughelyen fennmaradjon a neve
— fűzte hozzá Mária.
Dennis kedvenc szerzeménye édesanyjától a Trombitás című szám volt:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.