"Vele elvesztettem az életem" - Mária 9 éves kislánya a szeme láttára halt meg

PUBLIKÁLÁS: 2026. március 12. 03:00

Mária kislány kora óta hitt abban, hogy "minden miértnek van azértje". Mikor 28 éves korában elvesztette kislányát, a padlóra került. Pár évvel később, egy anyák napján azonban úgy döntött, megrázza magát és nem süpped bele a gyászba, mert kislánya biztosan nem lenne boldog, ha így látná őt. Úgy hiszi, Klemi tanítani jött hozzá és ezt a tanítást ő tovább szeretné adni. Elsősorban azt, hogy az élet minden perce ajándék.

Mária 19 éves volt, amikor megszületett kislánya, Klementina. Kilenc év adatott nekik együtt, amikor egy váratlan, minden előzmény nélküli hirtelen szívleállás következtében elvesztette kislányát. Míg előtte Klemi minden napját bearanyozta, egyszer csak nem volt többé. Hogyan lehet ebből talpra állni? Hogyan lehet megemészteni egy gyermek elvesztését? Erről beszélgettünk Máriával.

Mária 28 éves volt, amikor elvesztette kislányát — Mária fiatal édesanya volt, amikor elvesztette kislányát. Hogyan lehet megemészteni egy anyának gyermeke halálát? Mária szerint a hit a kulcs
Fotó: Beküldött fotó

Miután elvesztette kislányát, Mária megjárta a poklot

Klemi váratlan halála után Mária kezdetben nem tudta feldolgozni a történteket. Sokáig tagadásban élt, szíve kővé keményedett és a munkába menekült.

Klementina emlékét őrizvén létrehozott egy alapítványt, amivel rászoruló gyermekeket segítettek, illetve iskolákban helyeztek el defibrillátorokat és oktatták azok helyes használatát.

Aztán Mária életébe, aki kislánya elvesztésekor mindössze 28 éves volt, lassan bekúszott a gyász és a harag. A fiatal édesanya kezdett egyre inkább az alkohol felé fordulni, magába roskadt és úgy érezte, nem tud többé kiállni az emberek elé, nem tudja folytatni az alapítvány munkáját. Kemény évek következtek.

Tudás, tapasztalat, önvizsgálat

Mária egészen fiatalon szembesült a halállal. Mindössze 14 éves volt, mikor elvesztette édesanyját, pár évvel később pedig édesapja is elhunyt. Klemi halála mégis más volt.

A gyermekem elvesztésével elvesztettem az életemet

— fogalmazott az édesanya.

Az önpusztítás, a düh és az irigység után azonban Mária úgy döntött, nem hagyja elveszni saját magát, mert ez egészen biztosan nem az, amit Klemi látni szeretne.

Próbáltam belegondolni abba, hogyha én mentem volna el, és ő marad, akkor mit vártam volna el tőle? Nem azt, hogy tegye tönkre magát

— húzta alá Mária, majd hozzátette, hogy most már tudja: Klemi tanítani jött hozzá, a kilenc közösen eltöltött év pedig csodálatos volt együtt.

"Nincsen értelmetlen élet"

Az istenhit mindig fontos szerepet töltött be az életében, Mária hisz abban, hogy minden okkal történik.

Ha ezt most megkaptuk feladatként, megkaptuk sorsként, fájdalomként, örömként...bármit, amit megkapsz, azt meg kell élned. Nem azzal tanítunk, hogy folyamatosan erről beszélünk, hanem mint a tanárok, vagy akár a szülők. Én a mai napig anya vagyok, de nem a szavaim a lényegesek, hanem az, ahogy vagyok. Kleminek kilenc év adott. Van, akinek 81, de végig szenvedi az egészet. A hiány az, ami alkotásra buzdít, ami tettre késztet, és ezt meg kell tapasztalni. Folyamatos boldogság nem létezik. Klemi megtanította nekem azt, hogy az élet véges és minden perc ajándék

— mondta Mária.

Kislányával a mai napig álmodik és bár párjával már nincs együtt, egymás telefonjában még továbbra is anyaként és apaként vannak elmentve.

Mária marketingvezetőként dolgozik, a munkája a szenvedélye, szeret emberekkel foglalkozni. A múltját felvállalja, de arra ügyel, hogy ne ragadjon a múltban, hanem a jelenben éljen és hálával forduljon minden felé, ami az élete része. Hobbija az írás, az írói vénája kiskora óta nagyon erős volt. Gyakran vezetett blogokat az élet értelméről, hitről, szerelemről. Majd Klemi elvesztése után a halálról.

Szeretné ledönteni a halál körüli tabukat, szerinte fontos erről is beszélni, fontos, hogy a társadalom ne tabuként gondoljon egy gyermek elvesztésére.

A jövőben tervezi egy több kötetes könyvsorozat kiadását, illetve az alapítvány újraélesztését is, de úgy érzi, valaminek előtte még történni kell. Tudja, hogy egy ilyen helyzetben nem lehet tanácsot adni, mindenkinek saját magának kell keresztülmennie a fázisokon, annyit azért mégis üzenne sorstársainak: nincs értelmetlen élet, mindenki céllal érkezik és mindenből tanulhatunk valamit.