Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a BorsA Huszti ikrek tragédiájának indítékára talán már soha nem derül fény. Hogy mi történt azon a jeges januári hajnalon Elizával és Henriettával, örök kérdés marad.

A Huszti ikrek édesapja Tornyospálcán élt második feleségével, Erikával. Huszti Miklós többször osztotta meg mérhetetlen fájdalmát lapunkkal. Az apa végül 2026 februárjában belehalt lányai elvesztésébe. Sohasem tudhatta meg, mi is történt valójában a lányaival, a nyomozás eredményeinek pedig nem hitt. Özvegye most érzett annyi erőt magában, hogy beszéljen a fájdalmas hétköznapokról.
Napközben dolgozom, amúgy a lányaimnál élek, nem is engednek vissza a házba. Néha lejárok, de nem lakom ott. A fűnyírást, a kerti munkákat elvégzem, de sokáig nem bírok maradni, mert beleszakad a szívem
– mondja az özvegy.
"Miklóst eltemettük, Tornyospálcán nyugszik az új temetőben. Amikor csak tudok, megyek hozzá. Hamvasztottuk, mert papíron meghagyta nekem, hogy őt csak hamvasztani lehet."

Született egy kislány unokám, ez valamennyit segít, de a fájdalom nem szűnik. A pici Abigél sok erőt ad, de nem tudom, hogyan lehet ennyi borzalmat túlélni. A lányommal épp a napokban beszéltük, hogy mennyire szerette volna Miklós a kislányt. Talán azért is küldte, hogy vigyázzon ránk.
– mondja Erika, aki kezét az arcába temetve, zokogva folytatja:
"Miklós borzasztóan hiányzik. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Ez mindennél nehezebb, semmihez nem tudom hasonlítani a fájdalmamat. Amikor csak tudok, megyek ki hozzá a temetőbe, mécsest, friss virágot viszek neki. Sokat álmodok Miklóssal, remélem, itt van velem és vigyáz rám" – ad betekintést gyötrelmes mindennapjaiba Erika.
Huszti Miklós 2025 októberében járt először, s mint azóta sajnos kiderült, egyben utoljára is lányai sírjánál. Akkor ezt mondta a fájdalmas látogatásról a Borsnak:
"Nagyon nagy a temető, legalább egy hektáron fekszik, tele idős emberek sírjaival. És akkor ott áll felvésve az én kislányaim neve, meg a dátumok, hogy milyen keveset éltek. Ez egy szülőnek, elviselhetetlen fájdalom" – mondta akkor a gyászoló Huszti Miklós.
"Nagyon jó volt hozzám, mindig igyekezett a kedvemben járni, szerettük egymást, mindennél jobban. Ő nem bírta azt a fájdalmat elviselni, hogy a kislányai meghaltak. Belehalt a bánatba" – mondja megtörten Erika, majd halkan hozzáteszi: "Kibírhatatlan, amit rám mért az élet. Először egyik kislányomat, Noémit vesztettem el, aztán a szerelmemet is. Feldolgozni sosem lehet, de együtt kell élni vele" – zárja szavait az asszony.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.