„Azt is elfelejtettem, hogy van Isten” – a magyar szerzetes megrázó vallomása a kómáról és a hit elvesztéséről

PUBLIKÁLÁS: 2026. május 28. 16:00

„Elfelejtettem az imádságokat” – vallotta be Didák atya, aki agysérülése után teljesen elveszítette hitéhez kötődő emlékeit. A döbbenetes fordulat akkor történt, amikor a kórház kápolnájában ülve egyik pillanatról a másikra hirtelen visszatért az emlékezete. Hit, emlékezet és csoda határáról mesélt a Borsnak Kiss István Didák szerzetes.

Döbbenetes történetet osztott meg a betegségéről Didák atya, ferences szerzetes. A férfi egy súlyos agyi fertőzés és hosszú kóma után nemcsak járni és beszélni felejtett el, hanem a hitét is teljesen elveszítette. Saját bevallása szerint hónapokig nem emlékezett sem az imákra, sem arra, hogy egyáltalán létezik Isten.

Didák atyával az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályának betegtalálkozóján találkoztunk. A ferences szerzetes furcsa tapasztalatot szerzett a hitről: betegsége után teljesen elveszítette az Istenhez és az imádságokhoz kötődő emlékeit, amelyek később váratlanul visszatértek. Fotó: MW

„Mintha soha nem hallottam volna, hogy Miatyánk”

A szerzetes története egyszerre megrázó és nehezen felfogható. Didák atya egy lisztéria baktérium okozta agyhártya- és agyvelőgyulladáson esett át. A betegség majdnem az életébe került.

Volt egy agyi gyulladásom, amit gyógyszerekkel kezeltek, és kaptam egy lisztéria baktériumot, ami agyvelő- és agyhártyagyulladást okozott. Ez tíz napig kómába juttatott

– mesélte az atya a betegségéről.

Bár az antibiotikumok végül megmentették az életét, a felépülés rendkívül nehéz volt. Újra kellett tanulnia az alapvető dolgokat is.

Meg kellett tanulnom újra járni, beszélni, mozogni, olvasni. A memóriám még mindig kihagy néha. Egyszerűen leblokkolok

– tette hozzá őszintén.

A legmegdöbbentőbb azonban nem a fizikai állapota volt, hanem az, ami a hitével történt.

„Az agyam leállt – és vele együtt eltűnt a hitem is”

A fertőzés következtében mindent elfelejtettem. Nem volt semmilyen látomásom vagy ilyesmi. Viszont a hitemet körülbelül négy hónapra teljesen elvesztettem. Amikor kómába kerültem, az Isten fogalma számomra megszűnt. Mintha kitörölték volna. Ami furcsa volt, hiszen ez a hivatásom

- vallotta be az atya.

A ferences szerzetes szerint olyan mély volt az emlékezetkiesés, hogy még a legismertebb keresztény imák sem jutottak eszébe.

„Azt is elfelejtettem, hogy van Isten”

Elfelejtettem az imádságokat, amiket egész életemben mondtam. Mintha soha életemben nem hallottam volna azt a szót, hogy "Miatyánk". Nem jutott eszembe, mi az Isten fogalma. Elfelejtettem mindent. Azt is, hogy van Isten, egyszerűen mindent elveszítettem

- tette hozzá.

Didák atya a rehabilitáció idején rendszeresen feljárt az Országos Rehabilitációs Intézet csendes kápolnájába.

Esténként felmentem a kápolnába, egyedül voltam, de nem imádkoztam. Csak szerettem ott lenni, csendben üldögélni. Egyik este, ahogy ott ültem, hirtelen minden beugrott. Egyik pillanatról a másikra! Mint egy isteni csoda. Megszülettek újra az imádságok, minden visszajött

- mesélte, önmagán is csodálkozva.

A szerzetes szerint a hit visszatérése teljesen más volt, mint a többi képességének a rehabilitációja.

A járásom kemény munka volt, a beszéd is gyógytorna eredménye. Minden hosszú folyamat volt. Csak az imádság volt olyan, mint egy gondolat, ami elhagyott, majd visszajött. A történtek mélyen elgondolkodtattak

- mondta az atya.

„Szerzetes vagyok – ezért volt különösen furcsa elveszíteni Istent”

Nagyon sokat gondolkodtam azon, vajon mi köze az agyam betegségének a hitemhez. Van valami összefüggés, mert különben nem veszítettem volna el, és nem jött volna vissza ilyen hirtelen. Úgy érzem, most máshogyan állok a Jóistenhez. Azt gondolom, sokat tanultam ebből az egészből. Főleg a hit érdekességéről és mélységéről

- osztotta meg gondolatait.

A szerzetes története sokak számára felvetheti a kérdést: vajon a hit kizárólag lelki tapasztalat, vagy az emberi agy működéséhez is szorosan kapcsolódik? Didák atya nem tud biztos válaszokat – de saját élménye örökre megváltoztatta azt, ahogyan Istenre és az emberi elmére tekint.

Az egyik pillanatban nem volt hit. A másikban pedig újra volt. Ezt soha nem fogom elfelejteni

- zárta gondolatait az atya.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!