„Isten harcosa vagyok, nem adom fel a gyerekeim miatt” – ritka és fájdalmas betegséggel, Buerger-kórral küzd Tamás, a fiatal édesapa

PUBLIKÁLÁS: 2026. április 04. 18:00

Egy ártalmatlanul induló lábujjsebbel kezdődött a ma is tartó kálvária, amely teljesen kettétörte egy fiatal édesapa álmait. Tamás szervezetét egy alattomos érbetegség, a Buerger-kór támadta meg, amely miatt mára kerekesszékbe kényszerült, és mindennapi küzdelmet folytat a családja eltartásáért.

Vermes Krisztina

A szerző cikkei

Kalocsai Tamás húsz éve vívja kilátástalannak tűnő harcát egy ritka érbetegséggel szemben; ez a Buerger-kór. Éveken át tartó diagnózishajsza után derült fény a ritka betegségére, ami miatt a férfi már elvesztette az egyik lábát. Túl van egy sztrókon is, újra kellett tanulnia beszélni és bár minden napja fájdalommal telik, gyermekei és szerelme tartják benne a lelket.

Buerger-kór támadta meg Tamást, amputálni kellett az egyik lábát Fotó: Beküldött

Ritka betegséggel, Buerger-kórral küzd a fiatal édesapa: „Nem adom fel a gyerekeim miatt”

Tamás kálváriája 19 éves korában kezdődött. Akkoriban még nagy reményekkel sportolt, imádott edzőterembe járni, futni, sorra nyerte a versenyeket. Egyszercsak észrevette, hogy egy seb van a lábujján. Eleinte nem törődött vele, később viszont már orvoshoz fordult.

19 évesen már fájt a lábam, de betudtam a futásnak és a sérüléseknek. A kis lábujjamon a köröm nem akart gyógyulni, már húszéves voltam, mire rájöttem, hogy nagy a baj

– emlékezett vissza Tamás.

Hiába járt orvosról-orvosra, a fiatal kora miatt senki nem gyanakodott súlyos érszűkületre.

Nem nézték a pulzust az ágyéknál, semmilyen vizsgálatot nem csináltak, csak hazaküldtek kezelgetni. Én mindent betartottam, fertőtlenítettem, kötöztem, de csak rosszabb lett. Hetekig ülve aludtam, mert ha hanyatt feküdtem, elviselhetetlenül fájt a lábam

– mesélte tovább a férfi.

Végül egy budapesti érspecialista mondta ki a döbbenetes diagnózist: Buerger-kór. Ez egy gyógyíthatatlan betegség, amely alattomos módon sorra zárja el az ereket.

Megkérdezte a főorvos: Tamás, tudja maga, hány fő artéria van egy lábban? Mondom, nem tudom, talán három. Erre ő: na, magának térd alatt mind a három el van zárva. Teljesen lesokkolódtam

– emlékezett vissza Tamás.

Ez a betegség szororsan összefügg a dohányzással, főleg férfiaknál jelentkezik. Tamás ahogy megtudta, hogy mi a baja, azonnal felhagyott káros szenvedélyével, de sajnos már késő volt.

Családja tartja életben Tamást, legkisebb kisfia még csak 10 hónapos Fotó: Beküldött

Mit kell tudni a Buerger-kórról?

Rendkívül ritka betegség, a statisztikák szerint egymillió emberből mindössze egyet-kettőt érint. Tamás esete azért is különleges, mert nála már 20 évesen jelentkeztek a súlyos tünetek, ami szokatlanul korai kezdet.

A végtagok kis- és közepes artériáinak és vénáinak gyulladásos, elzáródással járó, ritka betegsége

Kiket érint? Leggyakrabban a 40-45 év alatti férfiakat támadja meg. Bár a pontos oka ismeretlen, a dohányzás az első számú rizikófaktor, ami drasztikusan felgyorsítja a folyamatot.
Örökletesség: Tamás orvosai szerint a fiúgyermekeknél nem jellemző az öröklődés, inkább a lányok örökítik tovább és fiú unokáknál bukkanhat fel újra ez a ritka betegség, de ez nem törvényszerű.
Kezelése: Sajnos jelenleg nincs rá végleges gyógymód. Ha a keringés teljesen összeomlik, az orvosok gyakran kényszerülnek amputációra a vérmérgezés megelőzése érdekében.

A férfi elmondása szerint "szeletelős" betegségnek is hívják. Műtétek sorozata következett. Volt, hogy Tamás 90 kilogrammról 55-re fogyott. Bár egy ideig úgy tűnt, javul az állapota, később mégis rosszabbodott, a seb a lábujján is váratlanul visszatért. A férfi tisztában volt vele, hogy ő sem fogja megúszni az amputációt, csak még időt akart magának.

Ezt a betegséget szeletelősnek is hívják, mert szépen lassan szeletelik fel a testet. Találkoztam olyannal, akinek már se lába, se keze nem volt

– mondta elcsukló hangon.

Tamásnál a kór nem állt meg a végtagoknál: 2014-ben egy kisebb sztrókot is kapott, ami után újra kellett tanulnia beszélni, írni és olvasni.

Ez a betegség kísérő betegségeket is okoz. Például vérnyomás, szívprobléma, volt egy kisebb sztrókom is, újra kezdtem beszélni, olvasni, írni, mert ugye ez elzáródásokat okoz. Nagyon sokat kellett gondolkodnom egy-egy szón, vagy egy mondaton, de a mozgás is nehezemre esett, szerencsére azt mondhatni, "visszasportoltam". Volt egy ember körülöttem, aki tanított írni, olvasni, megint átvenni az ABC-t, de teljes mértékben nem múlt el a beszéd probléma, a mai napig nem megy ez így tisztán, mert valahol nagyon kell koncentrálják, még most is, ahogy beszélgetünk

– mesélt Tamás a nehéz időszakról.

A legnehezebb döntés

Az orvosok azt mondták, amputálni kell az egyik lábát, mert vérmérgezést kaphat, vagy a vérrögök elindulhatnak a szíve felé és bármikor meghalhat. De a fiatal férfi akkor még nem engedte, félt, hogy lelkileg nem bírná, nem képes végtaghiányal élni. Tamás sokáig küzdött ez ellen, fájdalomcsillapítókon élve próbált dolgozni.

Úgy éltem az életem, hogy nagyon nagy fájdalmakkal ment a gyaloglás, pár méterenként meg kellett állnom, mert nem bírtam, de nem adtam fel. Fájdalomcsillapítókon éltem, dolgoztam, pedig nem lehetett volna, mert nem dolgozhattam bejelentve, mert ilyen egészségi állapottal senki nem vett föl engem

– emlékezett vissza a férfi.

2023 októberében jött el a pillanat, amikor már olyan fájdalmai voltak, nem volt más választása, a feleségére és a gyermekeire gondolt és ő maga kérte, hogy amputálják a jobb lábát térd alatt.

Egy nap felkeltem, ránéztem a páromra, Piroskára, és láttam a szemében a fájdalmat és a félelemet, hogy elveszíthet. Mondtam neki: menjünk be, odaadom a lábam, legyen vége a szenvedésnek. Felajánlottam neki, hogy hagyjon el, élje az életét, ne kösse magát egy rokkant emberhez, de ő azt mondta, végigcsinálja velem. Azóta is együtt vagyunk

– mesélte el élete legnehezebb döntését Tamás.

Tamást lelkileg nagyon megviselte az amputáció Fotó: Beküldött

A bal lábában és a karjaiban is megkezdődött az érelzáródás, de bízik benne, hogy a további amputációk elkerülhetőek lesznek. Jelenleg kerekesszékbe kényszerült, de az álmait nem adja fel.

Szeretnék egy jobb protézist és az álmom egy rokkantaknak átalakított autó, meg egy jogosítvány. Ha lenne, újra munkába állhatnék, fuvarozhatnék és végre nem lennék kiszolgáltatva. De portásnak is szívesen mennék. Isten harcosa vagyok, nem adom fel a gyerekeim miatt, de bevallom, vannak napok, amikor nehéz így céltalanul

– mondta Tamás.

Tamás most is kivizsgálásokra jár és a démonjaival küzd. Lelkileg nehezen viseli, hogy nem tud úgy részt venni a családi életben, mint azelőtt. Négy gyermeke van, a legkisebb fia most 10 hónapos. Azt mondja, a teste olyan, mint egy időzített bomba. Tudja, hogy bármikor meghalhat, de nem szeret erre gondolni, mert élni akar, fel akarja még nevelni a gyermekeit, ez ad neki erőt.

A sorstársaimnak azt tanácsolom, hogy ha van gyereked, akkor abba kapaszkodjanak. Mindenki kapaszkodjon abba, hogy őszintén szereti a családját. Én azok közé tartozom. Nagyon családcentrikus ember vagyok és nekem ez nagyon nagy erőt tud adni ahhoz, hogy éljek tovább, éljek tovább, és ne adjam föl. Az én esetem az, például most bármikor, bármelyik percben, bármelyik órában elzáródhat a testemben az erek, bárhol. Mert sajnos ez egy alattomos betegség és akár bele is halhatok

– zárta beszélgetést Tamás.

Az interjút pedig azért vállalta, mert bízik benne, hogy sok emberhez elér és az egészségüket nem bízzák a véletlenre. Eljárnak szűrővizsgálatokra és nem halogatják. A dohányzást pedig elkerülik. Az édesapa kilátástalan egészségügyi és anyagi helyzetbe került, nem tud dolgozni az amputáció óta, így nehezen tudja fenntartani magát és családját.

Ha szeretnél Tamásnak segíteni, akkor ITT megteheted.