Kényszersorozás: Brutálisan megverték a Kárpátaljáról elhurcolt magyar családapát

Mint arról a Bors beszámolt, az utcáról hurcoltak el a rendőrök egy kárpátaljai magyar, 58 éves családapát nem sokkal karácsony előtt. Ukrajnában mindennaposak a kényszersorozások, és gyakran azt sem veszik figyelembe, hogy a kiszemeltek nem is alkalmasak fegyveres szolgálatra.

A kényszersorozáson nem ismernek irgalmat

A lapunkban bemutatott férfi nevét az ő és a családja biztonsága érdekében megváltoztattuk. Zoltán – nevezzük így – napokig nem is szólhatott a családjának, hogy miért nem ment haza, hiszen a telefonját is elvették. Később visszakapta, így tudathatta a szeretteivel, hogy mi történt vele, és lapunkkal is beszélhetett. A családapa már részt vett egy 50 napos kiképzésen. A feladatok nagyon megviselték, mert a szívbetegsége ellenére is közel 50 kilós felszereléssel kellett azokat teljesítenie. Nem nagyon volt lehetősége tiltakozni, hiszen egy tiszt már a csapata fogadásakor, a bázison bejelentette, hogy aki az egészségi állapotára hivatkozva próbálja a szolgálatot elkerülni, majd a katonaságtól megkapja a megfelelő „kezelést”. Mindenki értette, hogy ez annyit jelent, hogy minden panaszkodást engedetlenségnek tekintenek és veréssel torolnak meg. 

Zoltán többször rosszul lett és kórházba is került, ám közölték vele, hogy a gyógyszerek beadása után folytatnia kell a gyakorlatozást. A kiképzés befejeztével a férfi már abban reménykedett, hogy végre hazamehet, de tévedett. Egyelőre annak is örülnie kell, hogy ígéretet kapott rá, hogy az állapotára és a korára való tekintettel a frontszolgálat alól felmentik. A Bors most új híreket kapott a férfiről.

– mondta Zoltán. Egyelőre úgy tűnik, jó sokáig nem mehet haza.

- A páromat megkértem, hogy postafutárral küldje el a címemre a szintetizátoromat, hogy legalább a hobbimnak élhessek. Most legalább tudok zenét szerezni, ezt pedig nagyon meg kell becsülnöm. A kiképzésen végig szívattak, úgy éreztem magamat, mintha II. világháborús koncentrációs táborban lennék, a németek foglyaként. Enni sem kaptunk rendesen, és még arra is engedélyt kellett kérnem, hogy kimehessek a vécére. Egyedül nem is tehettem soha, csak kettesével, mindegy volt, hogy éjjel van vagy nappal. Rengeteget fogytam és nagyon legyengültem. Most csont és bőr vagyok. Egyre inkább érzem a betegségemet – mesélte Zoltán.

A férfinek azt ígérték, hamarosan teljes kivizsgáláson eshet át egy kórházban. Utána meglátják, mi lesz a sorsa.