Mint arról a Bors beszámolt, nem sokkal karácsony előtt, a nyílt utcáról hurcoltak el a rendőrök egy kárpátaljai magyar férfit. A kényszersorozások mindennaposak arrafelé, és akit elvisznek katonának, számolnia kell azzal, hogy nem tér vissza élve a szeretteihez. A szívbeteg családapa maga mesélt lapunknak a megpróbáltatásairól. A családja biztonsága érdekében megváltoztattuk a nevét.

Zoltán jelenleg az orosz határ közelében található Szumiban tartózkodik. Kényszersorozás után a felettesei világosan megmondták, hogy amennyiben betegségre hivatkozva megpróbál kibújni a katonai szolgálat alól, majd „ők veszik kezelésbe”. Ezzel egyértelműen arra utaltak: úgy megverik, hogy többé eszébe sem fog jutni, hogy panaszkodjon. Bár a telefonját az elhurcolásakor elvették, meghatározott időközönként visszakapta egy-egy órára, így tudott beszélni a családjával és munkatársunkkal is.
Zoltánnak egy 50 napos kiképzésen kellett részt vennie. Most, hogy ez véget ért, táplál némi reményt arra, hogy hazaengedik.
- Megmondom őszintén, nagy szerencsém, hogy kiválóan beszélek ukránul, így a kiképzésen pontosan értettem minden utasítást, és minden parancsot teljesítettem is. Harcolni viszont nem szeretnék. Muzsikus vagyok, utálom az erőszakot, a romantikus lelkem nem bírná el, hogy kioltsak egy emberéletet. Éles szituációban nem lennék képes fegyvert fogni
– mondta a családapa, akit a szerettei is hazavárnak.
Zoltán általános iskolás lánya a Borsnak elmondta: szeretné már visszakapni az édesapját.
- Reméljük, hogy apának nem kell a frontra mennie. Egyelőre megnyugtat, hogy jelenleg a körülményekhez képest jól van
– fogalmazott a tinédzser.
Zoltán megkönnyebbült, amikor apróbb adminisztrációs problémák megoldását követően végre megkapta a katonáknak járó zsebpénzt, amit át is utalt a családjának.
- Elintéztem, hogy legyen bankkártyájuk. A hadseregben mi kapunk némi zsebpénzt, hogy vásárolni tudjunk magunknak cigarettát és kávét. Én ezekről inkább lemondok, mert otthon az aprópénz is számít
– árulta el.
A férfi még nem tudja, mikor mehet haza, de megígérték neki, hogy nem küldik bevetésre:
- Belátták, hogy a szívbetegségem nem csupán kitaláció volt. Néhány napot még biztosan a központban töltök, de egyre bizakodóbb vagyok. Hálás vagyok Istennek, hogy nem hagyott el. Most is érzem a jelenlétét, Tudom, hogy ő tartott életben.
Az ilyen hírek hallatán még megdöbbentőbb, amit egy ukrán parlamenti képviselő mondott, aki szerint Magyar Péternek kell megnyernie a választást, Orbán Viktort pedig börtönbe kell zárni, hogy az ukrán politikusok most már nyíltan adhassanak utasításokat Magyar Péternek.
Nem véletlen, hogy óriási siker a Nemzeti Petíció, amelyet már most több mint 350 ezer ember töltött ki. A petícióval ugyanis egyértelmű üzenetet lehet küldeni Brüsszelnek és Ukrajnának is arról, hogy a magyar emberek nem akarnak háborúba sodródni, és azt sem akarják, hogy a pénzüket Kijevbe küldjék.
A Nemzeti Petíció az alábbi három kijelentést tartalmazza:
Nemet mondok az orosz-ukrán háború további finanszírozására.
Nemet mondok arra, hogy az ukrán állam működését a következő 10 évben velünk fizettessék meg.
Nemet mondok a rezsiárak háború miatti emelésére.
A Magyarországot érő ukrán fenyegetések új szakaszba léptek: immár katonai és fegyveres fenyegetések hangzanak el, de a nemzeti petíció egy válaszlehetőség a fenyegetésekre. A nemzeti peticiót már postázták, de online is kitölthető március 23-ig.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.