Túlélték a gyilkos cunamit, most a közel-keleti háború miatt él félelemben a magyar család

PUBLIKÁLÁS: 2026. március 02. 19:40

Andi 22 éve a lányával élte túl a gyilkos szökőárt, az indiai-óceáni cunamit, most pedig 17 éves fiával, Martinnal rekedt Abu-Dhabiban a közel-keleti háború miatt. Félelemben élve várják a hazajutást a háborús zónából, miközben a luxushotel ablakai éjszakánként beleremegnek a közeli robbanásokba.

Vermes Krisztina

A szerző cikkei

Félelemben élve: egy magyar nő, aki már két álomutazás alkalmával is pórul járt. Olyan tragédiákat kellett megélnie gyermekeivel, mint a 2004-es cunami, most pedig az iráni konfliktus miatt nem tudnak hazajönni.

Félelemben élve: Andia és Martin próbál nem a háborús helyzetre gondolni — Félelemben élve: Andi és Martin próbál nem a háborús helyzetre gondolni / Fotó: beküldött

Félelemben élve: „A cunamit a lányommal kellett átélnem, ezt a háborút pedig a fiammal”

- a kint rekedt magyar anya drámai vallomása

Abu Dhabi egét fekete füst borította be, a luxusszállodák ablakai pedig beleremegtek a közeli robbanásokba. Andi és 17 éves fia egy álomnak induló nyaralás közepén csöppentek bele a háborús helyzetbe. Az édesanyának azonban nem ez az első találkozása a halálos veszéllyel: két évtizede a gyilkos cunamit élte túl a lányával, most pedig a fiát próbálja épségben hazahozni a háborús zónából.

Két tragédia árnyékában

Nem sok magyar mondhatja el magáról, hogy az élet két ilyen felfoghatatlan helyzetbe sodorta. Andi számára a háború kitörésekor azonnal feltámadtak a múlt rossz emlékei.

Sajnos első gondolatom a cunami volt, feltörtek az emlékek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonok teljes párhuzamot a két katasztrófa közé. Első természetesen a gondterheltség rajtam, hogy mind a két gyerekemmel végig kell élni ilyen pánik- és veszélyhelyzetet. Lelkileg nagyon nehéz. Nem átlagos, hogy az embernek az életében két ilyen nagy tragédiát kell megélnie. Az is lehetséges, hogy a négyezer itt rekedt magyar közül én vagyok egyedül így

- mondja megtörten az édesanya.

Phuketen a kislányával egy szálloda földszintjén laktak, amikor lecsapott a gyilkos víztömeg és mindenüket elvitte. Szerencsére ők életben maradtak, sőt nem esett bajuk. A lelki sebek viszont azóta is megmaradtak.

Ott testközelből láttuk a halottakat, a tragédiákat. Borzasztó volt látni az embereket, ahogy ott fekszenek az utcán. Tudni, hogy elvesztették a családtagjaikat és félelemben keresik őket, hogy vajon élve vagy halva találnak-e rájuk. Évekig a nagylányommal azt álmodtuk, hogy jön a hullám és hogy ott vagyunk ebben a tragédiában.

Ahogy annak a borzalomnak 3 nap alatt lett vége, Andi bízik benne, hogy a háborús helyzet sem fog sokáig tartani.

Andiék mindössze egy napig tudták élvezni a nyaralást / Fotó: beküldött

„Látom a fiam szemében a félelmet”

Bár az anyai szív érthetően retteg, Andi igyekszik tartani magát 17 éves fia előtt, aki egész jól viseli a bizonytalanságot. Sokat spóroltak erre az utazásra, de a pihenés helyett most egymásban tartják a lelket.

A 17 éves fiam nagyon ügyesen és hősiesen éli meg ezeket a napokat. De én ismerem a legjobban a világon és látom rajta a félelmet, amit nem mondunk ki. Igyekszünk a napokat jókedvűen, pozitívan megélni, igyekszünk nem kétségbeesni, de a lelkünkben, a szívünkben, a gyomrunkban az az érzés azért ott van, hogy nehogy baj legyen. Olyan jó lenne már távol innen, otthon lenni!

- sírja el magát az aggódó édesanya.

Az édesanya a szálloda ablakából fotózta ezt a rakétát / Fotó: beküldött

Éjszakai rettegés: beleremegnek az ablakok

A család a hotel 23. emeletén, egy üvegfalú szobában próbál pihenni, de a támadások zaja, a rakéták és a vadászgépek okozta rezgések nem hagyják őket aludni.

Nagyon sok robbantást hallottunk az eltelt három napban, sokszor az ablakaink is berezonálnak. Érezni, ahogy remeg az üveg, olyan, mintha a közelben csapna be a villám. Erős hangjuk van és brutál füstjük. Volt egy hatalmas robbanás és óriási fekete füst, ami Abu Dhabi nagy részét beborította. Nem félek attól, hogy bajunk esik, mert azt nem tudom elképzelni, de ilyen helyzetre azért nem vágytunk. Bízom benne, hogy hamarosan véget ér

- reménykedik Andi.

Andiék készítették ezt a képet is a szállodából: hatalmas fekete füst gomolygott Abu-Dhabi felett — Andiék készítették ezt a képet a szállodából: hatalmas fekete füst gomolygott Abu Dhabi felett / Fotó: beküldött

Félve bár, de kimennek az utcára

Bár a légtér zárva van és a bizonytalanság hatalmas, a városban próbálják fenntartani a normalitást. Andiék is igyekeznek nem a szobába zárkózva rettegni. A szálloda medencéjéhez pedig minden nap lemennek úszni.

Szerencsére biztonságban vagyunk, jó a hotelünk, teljes ellátást kapunk. Vannak kedvenc éttermeink a közelben, ahol nyugalom van. A hipermarket is éjjel-nappal nyitva van, mindent meg tudunk venni. Kimozdulunk a plázákba is, de közben folyamatosan figyelünk. Igyekszünk ezeket a napokat pozitívan megélni, nem a pánikra koncentrálni, de azért nehéz

- mondja az aggódó édesanya.

Odalett a félretett pénz és a nyugalom

Andi nemcsak magukért, hanem a többi bajba jutott magyarért is aggódik. Sokan az összes megtakarításukat erre az útra költötték, ezeknek a családoknak most alig maradt pénzük a további kint tartózkodásra.

Az ember nagyon sokat dolgozik azért, hogy ide eljuthasson, egy ilyen gyönyörű helyre, egy kicsit pihenni. Felszabadultan ebből nekünk speciel egyetlenegy nap jutott. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik az utolsó félretett, kuporgatott garasaikból jöttek el nyaralni és most azon gondolkodnak, hogyan tudnak hazajutni. Semmi mást nem szeretnénk most, csak azt, hogy végre otthon legyünk!

- folytatja bizakodva Andi.

A bizonytalanság az, amit a legnehezebb elviselniük. Itthon várja őket az iskola, a munka, de legfőképp a barátok és a család. Mindennél fontosabb az, hogy biztonságban legyenek és ahogy lehet, hazarepülhessenek.