Ritka pillanat tanúi lehettünk: a 94 éves Stella néni, a világhírű Richter család legidősebb tagja karjaiba zárta dédunokáját, a két hónapos legifjabb Richter Józsefet. A Bors ott volt a történelmi találkozón, ahol megelevenedett a múlt, és ahol kiderült: a kisbaba sorsa már most megpecsételődött. A Richter-dinasztia legidősebb és legfiatalabb tagja között közel egy évszázad a különbség.

Amikor belépünk a szobába, a levegőben érezni a tiszteletet és a szeretetet. Stella néni, aki idén január 2-án ünnepelte 94. születésnapját, ott feküdt az ágyában. A szeme meglepően éles, a memóriája pedig olyan, mint egy kalendárium: pontosan tudja, hogy 1932-ben született, és fejből sorolja a világ összes országát, ahol ünnepelt sztárként tapsoltak neki.
A találkozás pillanata, amikor a két hónapos kis Józsikát a dédnagymama karjaiba fektetik, a 94 éves asszony arca felragyog.
Gyönyörű kis baba, szebb, mint egy festmény! Tisztára az apja, nem?
- kérdezi büszkén a dédnagymama
Nem volt kérdés, hogy Ifjabb Richter József útja kisfia születése után először szeretett nagymamájához vezetett. Stella néni nagy álma volt ugyanis, hogy még találkozhasson a kis Jocikával, aki decemberben született.

Bár a kicsi még csak most ismerkedik a világgal, Stella néni már látja benne a jövő művészét. Ebben a családban ez nem lehet kérdés: Józsika is artista lesz. Generációkon keresztül így volt ez mindenkinél: szülők, nagyszülők és dédszülők után a vér kötelez.

„Ő a következő, az utánpótlás!” - mondja ki a családi ítéletet a nagyi. Az apuka, Ifj. Richter József csak bólogat. Hiszen náluk ez természetes.
Nálunk van egy mondás: akinek egyszer a porond forgácsa a talpára ragad, azt nem lehet onnan levakarni. A varieté rabja marad örökre!
A Richter-dinasztia története jóval messzebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk: A 19. században kezdődött minden. A család már több, mint 200 éve, generációról generációra örökíti tovább a szakmát. A kezdetekben még klasszikus vándorcirkuszosok voltak, akik szekerekkel járták Európát és minden tudást a porondon sajátítottak el. Az áttörést Stella néni férje hozta el, az idősebb (néhai) Richter József volt az, aki a 20. század közepén már Stellával az oldalán világszínvonalra emelte a családi produkciókat és megalapozta azt a globális hírnevet, amit ma is ismerünk. Azóta is sorra nyerik a fesztiválokat és hozzák el onnan az első helynek járó arany díjakat.

A büszke férfi, Idősebb Richter József elérzékenyülve nézi édesanyját. Számára Stella néni nemcsak az anyukája, hanem tanítója is, akivel meghódították a világot.
Igazi világszám voltunk mi ketten! Édesanyám kézegyensúlyozó volt, a fején tartott engem egy rúdon, és úgy vitt át a létrán. 15-16 éves voltam, amikor már alig bírt el, de még 22 éves koromban is csináltunk tévéfelvételt!
- meséli édesanyja kezét fogva meghatódottan a férfi.

Meglepő, hogy mennyire jó a memóriája Stella néninek, aki tisztán emlékszik vissza a Monte-Carlói sikerre is: Felidézi 1974-et, az első cirkuszfesztivált, ahol ő vette át az ezüstérmet Karolina hercegnőtől.
Ezzel az extra számmal bejártuk egész Európát, de Amerikát, Koreát, Japánt is. Mi voltunk a műsor kiemelkedő pontjai.
József szerint édesanyja egy igazi „hős” és „üzletasszony” volt, aki összefogta a családot, főzött, mosott és közben világszámokat mutatott be.
A világ legjobb gyereke vagy!
- vág közbe viccesen Stella néni, mire a férfi nevetve válaszol:
Köszönöm, anyuka!
Stella néni büszkeséggel a hangjában emelte ki, hogy amit ők tudtak az elefántokkal, azt senki más nem merte vagy tudta utánuk csinálni.
A világon egyedülálló produkció volt a miénk, sehol máshol nem láthattak ilyet a nézők! Főleg nem ennyi elefánttal!
- mesélte az idős művésznő.
Különösen a három elefánttal bemutatott akrobatikus számuk számított igazi szenzációnak, ami még a tengerentúli óriáscirkuszokban is nagy szám volt. Míg mások csak egyszerű idomítást mutattak be, a Richter-család tagjai az elefántokról ugródeszkára, majd onnan szaltózva egyenesen a társaik vállára vagy egy másik elefánt fejére érkeztek. Ez a fajta vakmerőség és precizitás tette őket a világ legjobbjaivá.

Az unoka, Ifjabb Richter József egészen különleges szálakkal kötődik a nagymamájához. Négy évig kettesben éltek itt Budapesten, amíg a család turnézott, Joci pedig iskolába járt és teniszezett.
Már fiatalon kaptam egy kis mopedautót. Én voltam a nagyi sofőrje! Őt fuvaroztam, vittem vásárolni, a temetőbe, mindenhova
- meséli Joci.
Joci minden nap rántott húst akart enni. A nagyi viszont mást is szívesen készített volna neki, de ő nem kért belőle.
Ekkor jött egy gasztro-alku, pontosabban egy édes zsarolás.
Sokszor mondtam neki: Nagyi, ha nem csinálsz nekem sült húst, meg tejbegrízt, akkor...
Stella néni pedig már mutatja is az ujjaival, hogy akkor gyalogolhatott volna. Hangosan felnevettek mindketten.
Nem is a vicces zsarolásért, hanem csupa szeretetből, de megkapta az unoka amit kért: már sült is hús és még a kedvenc tejbegrízét is elkészítette a kis Jocinak.
Stella néni 6 évesen lépett először a manézsba és bár ma már az idejét az ágyban tölti, a lelke minden éjjel a Cirkusz porondján van.
Álmodok róluk... lovakkal, elefántokkal. Ott vagyok a porondon, irányítom őket. Nekünk akkor már négy elefántunk volt egyszerre, senki másnak az országban!

Még most is minden látogatáskor az az első kérdése:
Hol van most a cirkusz? Hogy megy az üzlet?
Nézi a műsorfüzetet, követi a turnékat. A legnagyobb álma most viszont az volt, hogy karjaiban tarthassa a dédunokáját. Mint a 94 év alatt szinte minden álma, most ez is teljesült. Joci megígérte neki: nyáron, ha a nagyi egészsége engedi, csak egy rövid látogatásra is, de leviszik a cirkuszba és a Safari Parkba, hogy újra láthassa az elefántjait.
Remélem ott leszek!
- mondja bizakodva Stella néni.

Az interjú végén egy szívmelengető pillanatnak is tanúi lehettünk, amikor az unoka, ifjabb Richter József emlékeztette a nagymamáját a közös megállapodásukra.
Anyuka, de hát mit mondtam, hogy mi a cél? Hány évet kell élni legalább? Tudod, mit beszéltünk meg... 100 év, ennyi a cél!
- biztatja nagymamáját Joci. Ez a rövid mondat nemcsak a nagymama iránti rajongást fejezi ki, hanem azt az életerőt is, ami a Richter családot generációk óta hajtja: soha nem adják fel, jelen esetben a legszebb kerek évfordulót tűzik ki célul, együtt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.