A vb árnyékában: eltűnt gyermekeik képeivel vonultak a zokogó anyák

1978 júniusában Buenos Aires világbajnoki lázban égett, a katonai junta pedig meg akarta mutatni a világnak a boldog Argentínát. A stadionokban zászlók lengtek, a béke jelképeként galambokat röptettek, Mario Kempes vezérletével a házigazdák aranyérmet nyertek. Eközben a fővárosi Monumental Stadion közelében, titkos börtönökben, foglyokat kínoztak, a Plaza de Mayón pedig argentin anyák, fehér kendőben eltűnt gyermekeik fényképével a nyakukban demonstráltak. Emlékezetes, illetve kevésbé ismert foci-vb sztorikat elevenítünk fel a közelgő világbajnokság kapcsán.

Argentínában 1976 és 1983 között egy brutális katonai diktatúra uralkodott, ebben az időszakban a junta bűncselekményeket követett el a civil lakosság ellen. A fegyveres erőket Jorge Rafael Videla tábornok vezette, aki propagandacélokra használta fel az 1978-as labdarúgó-világbajnokságot, az volt a célja, hogy elfedje az emberi jogsértéseket a nemzetközi közvélemény előtt. Azt akarta megmutatni a világnak, hogy Argentína rendezett és boldog ország, miközben néhány kilométerre a stadionoktól embereket kínoztak, tartottak fogva, és öltek meg. Videla számára létfontosságú volt, hogy valamennyi vb-résztvevő megérkezzen, senki se bojkottálja a tornát, és a FIFA vezetői legitimálják jelenlétükkel a rendszert. Ez sikerült is, rövid távon elérte, amit akart, csakhogy közben megtörtént valami, amit nem tudott kontrollálni: a vb-re érkezett külföldi újságírók miatt a világ először kezdett komolyabban figyelni a desaparecidos (eltűntek) ügyére és a Plaza de Mayo anyáira.

A junta propagandája és a diktatúra lelepleződése a foci-vb-n

Az 1978-as vb idejére már 15 000 – 30 000 baloldali aktivistát, és diákot raboltak el, kínoztak meg és tüntettek el nyomtalanul Argentínában. Az elhurcoltak hozzátartozói, a Madres de Plaza de Mayo (a Május téri anyák) 1977-ben kezdték el szervezett heti tüntetéseiket, amelyek a világbajnokság idejére már nemzetközi figyelmet kaptak. A junta részben azért rendezte meg a vb-t, hogy a világ ne a diktatúráról beszéljen, de végül éppen

Miközben a stadionban az argentin válogatottat ünnepelték, addig Buenos Aires legnagyobb terén zokogó édesanyák demonstráltak, és ezt nem hagyták figyelmen kívül a külföldi újságírók. A meccsek tudósítása mellett a valódi Argentínáról is meséltek a világnak.

Az ESMA (Escuela de Mecánica de la Armada), a haditengerészeti gépésziskola hírhedt kínzóközpontja Buenos Airesben alig néhány kilométerre volt a Monumental Stadiontól, ahol az argentin-holland (3-1) döntőt játszották. Miközben Kempes góljait ünnepelték, a foglyok állítólag hallották a stadion morajlását, és ebből sejtették, hogy Argentína megnyerte a vb-t. A junta nem egyszerűen megrendezett egy világbajnokságot, hanem politikai színpadként használta. A galambok röptetése különösen cinikus volt, hiszen a béke jelképeként használták, miközben embereket kínoztak és tüntettek el.

César Luis Menottit, az argentin válogatott szövetségi kapitányát évekkel később megkérdezték, hogy mi lett volna, ha Argentína nem nyeri meg a vb-t? Azt felelte, nem tudja, de abban biztos volt, hogy neki valahol az ország déli részén kellett volna bujkálnia, vagyis sem ő, sem pedig a játékosai nem voltak biztonságban...

A Madres de Plaza de Mayo emberi jogi szervezet azóta is aktív, legutóbb 2026 márciusában, a diktatúra kezdetének 50. évfordulójára szervezett tüntetésen vonultak az utcára. Argentína 1983-ban visszatért a demokráciához, az új vezetés azonnal bíróság elé állította a junták vezetőit, elindította az eltűntek felkutatását, és az ország stabil demokratikus intézményrendszert épített ki.