Napallergia – a nyár közeledtével egyre gyakoribb bőrbetegség

A nyári hónapok közeledtével a bőrünk még nagyobb figyelmet igényel, mivel ebben az időszakban egyre több tényező, például a napsugárzás veszélyeztetheti az épségét. A legtöbb embernek a leégés elleni védekezés jut ilyenkor eszébe, miközben a napallergia megjelenése is elő szokott fordulni. Sokan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a napallergia bőrtüneteinek, ami nem véletlen, hiszen laikusok számára könnyen összetéveszthetők az egyszerű kiütésekkel.

Az alábbiakban abban szeretnénk segíteni, hogy hogyan tudjuk felismerni a napallergiát, milyen tünetekkel jár, valamint a megelőzésre, kezelésre is ki fogunk térni.

Mikor beszélünk napallergiáról?

Szűkebb értelemben a napallergia egy olyan allergiás reakció, ami a napsugárzás hatására alakul ki. Amit a köznapi szóhasználatban napallergiának hívnak, az valójában egy összefoglaló elnevezése a fényérzékenység következtében bekövetkező bőrbetegségeknek.

A tágabb értelmezés esetében többféle kiváltó ok állhat a háttérben. Van példa az örökletes formára, de okozhatják például gyógyszerekben, krémekben, vagy akár növényi nedvekben található fényérzékenyítő összetevők. Végül vannak azok az esetek, amelyek eredete ismeretlen a jelenlegi tudásunk szerint.

Utóbbiak közé tartozik az úgynevezett polimorf fény-exanthema, ami a legtöbb embert érinti, egyes becslések szerint 10-20%-ban is jelen lehet a népesség körében. Egyesek szerint Ez a nagy szórás betudható annak, hogy többen nem fordulnak a tünetek megjelenése esetén sem orvoshoz. Legtöbbször a 20 és 30 év közötti korosztálynál fordul elő, közöttük is a fehérebb bőrű nők vannak leginkább kitéve a betegségnek. Amennyiben a bőr a napfény hatására barnulni kezd, ez a későbbiekben egyfajta szűrőként szolgálhat, és mérsékelheti a súlyosabb tünetek megjelenését.

Milyen formában jelentkeznek a tünetek?

A betegség lényege tehát, hogy a napfény vagy más ultraibolya fény következtében a bőr túlzott immunreakciót produkál. A tünetek már a tavasz folyamán megjelenhetnek jellemzően azokon a bőrfelületeken, amelyek a leginkább kitettek a napsugárzásnak. Különösen ilyenek a kézfejek, az alkarok, illetve a nyak, de az arcon is előfordulhatnak. A tél közeledtével egyre kevésbé valószínű a bőrpanaszok kialakulása. A tünetekre, azok megjelenési helyére általánosságban igaz, hogy egyénenként eltérő, hogy milyen területeken alakulnak ki, viszont ugyanannál a betegnél mindig azonos helyen és módon fognak megjelenni minden évben. A probléma ugyanis minden évben vissza fog térni, de a kezelésre, megelőzésre vannak hatékony lehetőségek. A tünetek megjelenéséhez általában fél óra napon töltött idő kelleni szokott, de az a jellemzőbb, hogy néhány órányi napon tartózkodás is szükséges hozzá. Mielőtt a kiütések kialakulnának, bőrpír, valamint viszketés is megjelenhet, majd kicsiny, tűszúrásnyi méretű kiütések jelentkeznek. Ritkábban ugyan, de van példa a nagyobb, pattanáshoz hasonló bőrpanaszokra, de akár egybefüggő csalánkiütések is felbukkanhatnak.

A szűkebb értelemben vett napallergia már sokkal kevesebb embert érint. Ez a típus néhány percnyi napsugárzásos behatást követően viszketéssel járó csalángöböket idéz elő, kísérő tünetként pedig hányinger, fejfájás is felléphet.

Ha további fényhatásnak nem tesszük ki a bőrünket, akkor a tünetek rendszerint maguktól eltűnnek, nem hagynak maguk után nyomot. Ezzel szemben a tünetek súlyosbodásához vezethet, ha a tünetek megjelenése után továbbra is fényhatásnak tesszük ki az érintett bőrfelületeket.

Hogyan előzhetjük meg a napallergia tüneteinek kialakulását, illetve hogyan lehet azokat kezelni?

Ha a diagnózis felállítása során az derül ki, hogy valamilyen gyógyszer, krém, vagy egyéb anyag idézi elő a napsugárzás okozta kiütéseket, akkor ezeket az anyagokat el kell kerülni.

Ha az ismeretlen eredetű vagy a klasszikus értelemben vett napallergiáról van szó, akkor megfelelő ruházat segítségével tudjuk eltakarni a kérdéses bőrfelületet, illetve fényvédő krémek alkalmazásával védekezhetünk. Ezeket lehetőség szerint a fényhatást megelőzően legalább fél órával vigyük fel a bőrünkre. Akiknél csak enyhe tünetekkel jelentkezik a betegség, azoknak tanácsos már tavasszal rövid, néhány perces napozással „edzeniük” a bőrüket, amely így hozzászokhat a későbbi erősebb fényhatásokhoz.

Ha már kialakultak a kiütések, akkor első lépésként kerülni kell a további fényhatásnak való kitettséget. A tünetek enyhítésére megfelelő lehet az érintett terület hűtése is. Ha ez nem vezetne el a kívánt eredményhez, a panaszok megszűnéséhez, akkor szteroid tartalmú krémekkel lehet hatékony helyi kezelést végezni, de indokolt lehet antihisztamint tartalmazó gyógyszer alkalmazása is.