Óvoda és iskola választás – hová írassuk a gyereket?

Mi alapján dönthetjük el, melyik jó?

Minden gyermek más, s igényeik is eltérhetnek egymástól. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a legjobb helyet szeretné a csemetéjének a választáskor. Tudni szeretné, hogy jó helyen van, hogy vigyáznak rá és fejlődik. Mi alapján dönthetjük el, hová írassuk a gyermeket? Melyik a jó óvoda, iskola?

Napjainkban, ha el szeretnénk dönteni, hová írassuk a gyereket, sokszor a legcélszerűbb megkérdezni egy szintén gyermekes ismerőst. Nem biztos azonban, hogy ami neki megfelel, az a mi csemeténknek is jó lesz. Teljes mértékben személyfüggő sok esetben, kinek mi válik be. Egy dologban azonban minden szülő egyetérthet: olyan óvoda, iskola lebeg a szeme előtt, ahol kellően fejlődik és jól érzi magát a gyermek.

Napjainkban már a bölcsőde is egy nyitott és kedves hely, ahol kevés kicsi fér el egy szobában, jól követhető a napirendjük, keveset várnak el tőlük, ugyanakkor nyugalmat és személyes törődést kapnak. Ha választás előtt állunk, tartsuk észben, hogy egy 2 és fél éves gyermeket célszerűbb bölcsődébe íratni, s csak utána óvodába, mint egyből egy óvodás minicsoportba – itt ugyanis figyelembe veszik, hogy egy ekkora korú csemetének elsősorban a szülei mellett lenne a legjobb helyen. Biztosítanak neki lehetőséget a játékra, a pihenésre. Legalábbis egy jó bölcsőde erről ismeretes.

A bölcsőde választás előtt a szülő elmehet gyermekével az intézménybe, a három hétig tartó beszoktatás pedig kellő időt ad arra, hogy ne csak az új helyzettel tudjanak megbarátkozni, hanem azt is lássák, milyen törődésben lesz itt része a kicsinek. A gondozónők pedig figyelik, miként foglalkozik gyermekével a szülő és igyekszik tájékozódni az otthon megszokott dolgokról, igényekről.

Fontos kiemelni, hogy amennyiben a szülő meg van győződve arról, hogy a gyermek jó helyen lesz a bölcsődében – de ez igaz az óvodára is -, akkor a csemete sem fél majd. Ha egy kicsit is bizonytalannak, bizalmatlannak érzi anyját és apját, akkor sírni, hisztizni fog. Megérzi, hogy valójában a szülő sem hagyja ott szívesen a bölcsiben vagy az óvodai szobában. Anyának vagy apának ilyenkor jobb lenne vidáman elköszönnie és határozottnak lennie.

Ahhoz persze, hogy meg legyünk győződve róla: biztonságban és jó kezekben lesz a gyermek az adott óvodában vagy iskolában, nemcsak az intézmény életébe kell egy kicsit bepillantanunk. Fontos, hogy a szülő ismerje saját csemetéje adottságait, szokásait és családként a lehetőségeiket. Amennyiben a kisfiú vagy kislány nem igényel különleges törődést, érdemes megnézni a legközelebbi óvodát vagy iskolát, beszélgetni egy kicsit az óvodavezetővel, óvónővel – ezekből általában kiderül, milyen szokások uralkodnak ebben az intézményben, s milyen a szemléletük. Ha pedig úgy érezzük, nem ilyet keresünk, szóba jöhet a többi.

Átlagos óvodában természetesen nem tudnak külön figyelmet szánni a speciális igényű gyermekeknek. Ezzel a szülőnek tisztában kell lennie, s a – napjainkban sajnos egyre több – étel-allergiás, liszt-, tejfehérje-érzékeny vagy légúti problémával küzdő gyerekeket olyan óvodába kell járatni, ahol vigyáznak rájuk a speciális képzésben részesült óvónők.

Nem számít ma már speciálisnak, hogy a gyermekeknek nyelvórákat, számítástechnikai foglalkozást, sportolási lehetőségeket kínálnak. Ám érdemes figyelembe venni, ezeknek akkor van jelentősége, ha a gyermek élvezi is azokat. Neki ugyanis főleg játékos edzésre, foglalkozásokra van szüksége.Az iskolaválasztáskor sem árt feltenni magunknak a kérdést: ismerjük-e jól a saját gyermekünket.

Óvodára és iskolára egyaránt igaz, hogy a magánintézményekben családiasabb hangulatot, több odafigyelést kaphat a gyermek, hiszen eleve kevesebben vannak egy csoportban. Fontos, hogy óvoda esetén a tudást játékos tevékenység során sajátítsák el a lurkók és kevésbé elméleti oktatáson keresztül.

Napjainkban már nemcsak a gazdagok engedhetik meg maguknak a magánintézményt, szép számmal akadnak családok, akik hajlandók egy kicsit spórolni, hogy a gyermek ideális körülmények között járjon óvodába vagy tanuljon, s esik választásuk magánóvodára- vagy később iskolára. Ezt mindenki maga érzi és döntheti el.