Mire jó a sírás?

Egy kiadós bőgés, sírás sokszor segít úrrá lenni a tehetetlenségen, a dühön vagy a fájdalmon, és lassan újra nyugalom költözik a lelkünkbe.

A sírása kapcsolatteremtés egyik első eszköze: a kisbaba így jelzi szükségleteit, így adja a szülei tudtára az érzéseit. Ez a "kisbabanyelv", amelyet a pici a hangerő és a hangnem változtatásával egészen kifinomulttá tud tenni.

Állítólag hatféle csecsemősírást lehet megkülönböztetni: a fájdalom, az éhség, a hascsikarás, az unalom, a kényelmetlen testhelyzetek által kiváltott sírást, illetve azt, amellyel a baba levezeti felesleges energiáit a nap végén.

Akaratlanul

A sírásról később sem szokunk le teljesen. Igaz, a férfiaknak a nyugati kultúrákban "nem illik" könnyezniük. Pedig nem volt ez mindig így: az őskorban ugyan valóban nem volt kifizetődő kimutatniuk a szándékaikat és az érzelmeiket, ám az ókorban, a középkorban és a reneszánsz idején a férfiak is sírtak anélkül, hogy ez a gyengeség jelének számított volna!

Aki tud sírni, annak jó. A sírás természetes emberi reakció, a test, a lélek és a szellem együttes válasza valamire, amire szavakkal nehéz felelni.

Sírással a boldogságért

Érdekes, hogy a sírás a nevetéssel sok tekintetben rokon jelenség. Mindkettő akaratlanul tör ki belőlünk, egyiket sem tudjuk szabályozni, mindkettő igénybe veszi az egész szervezetünket: a testünk rázkódik, az arcvonásaink megváltoznak, artikulálatlan hangokat hallatunk.

Közben sem beszélni, sem fizikai tevékenységet végezni, sem szellemi erőfeszítést tenni nem igazán tudunk. Elgondolkodtató különbség viszont, hogy míg a nevetés kollektív tevékenység (együtt hahotázni jó, a nevetésnek közösségformáló ereje van), addig sírni inkább magányos dolog, még akkor is, ha esetleg többen együtt sírunk.

Katarzis

A sírás a pszichikum védőmechanizmusa. Oldja a feszültséget, ellazít, átmossa a lelkünket. Terápiás hatása van, utána mindjárt más színben látjuk a világot, újra képesek vagyunk a másokkal való kapcsolatteremtésre. Szinte katartikus ereje van. Egyes tudósok azt is állítják, hogy a könnyezés fokozza a boldogsághormon, az endorfin képződését! Sírni tehát olyan, mint átélni egy záport: miután hagyjuk, hogy lezúduljon az eső, újra kisüthet a nap.