Azt mondják, hogy az élet akadályok nélkül olyan, mint a halál. Tehát nem létezik. Mindazon túl, hogy nekem személy szerint időnként idegrángásom van a csapból is ránk ömlő „Gondolkodj pozitívan és megoldódik minden!” típusú tartalom nélküli életigazságoktól, vegyük ezt egy kicsit górcső alá.
Úgy tűnik, hogy az élethez tényleg szükség van akadályokra. Persze, magamat is beleértve, ilyenkor felszisszenünk, „Na jó, de ekkorákra? Ilyen gyakran? Ez azért már kicsit sok, nem?”
A sors nagy rendező. Amíg nem mi ülünk a rendezői székben ott fent vagy lent (megfelelő rész aláhúzandó), addig nincs is más dolgunk, mint túljutni az akadályokon.
Átdolgozott mese egy felvonásban:
Szereposztás:
Öreg öszvér – azaz te
Néhány farmer – ezek lehetnek az emberek a saját környezetedből
Helyszín: egy tanya valahol a pusztaságban
Rendező: a Sors
A farmernek volt egy öreg öszvére. Egy nap az állat elővigyázatlan volt és annak ellenére, hogy elég régen élt a tanyán, jól ismerve minden egyes kavicsot, figyelmetlenségének köszönhetően beleesett a kútba. Az öszvér hangosan nyerített, amire a gazda felfigyelt. Mindenki odasietett a kúthoz és felmérték a helyzetet.
Minthogy a kutat már nem használták, mert kiszáradt, és a szamár is nagyon öreg volt, meghozták a döntést. Nem mentik meg a szamár életét. Valamelyik szomszédnak támadt még egy „praktikus” ötlete. Úgyis annyi szemét gyűlt össze a környező háztartásokban, amivel nem tudtak mit kezdeni, sőt tárolni sem tudták, azt javasolta, hogy temessék be ezzel a kutat, így a szamarat is. Az öreg öszvér arra gondolt, hogy amilyen hisztérikus volt az élete, olyan lesz a vége is.
Eközben az emberek nem tétlenkedtek, furgonjaikkal odaszállították a szemetüket és elkezdték belelapátolni a kútba. Ekkor egy gondolat villant át az öreg öszvér agyán. Rájött, hogy ha sikerül lerázni minden szemetet, amely a hátán landolt, a szemét a lábai alá kerül, ő pedig centiről centire közelebb jut a felszínhez. Az életéért nagy elszántsággal és kitartással küzdő öreg öszvér végül kilépett a kútból. Kimerülten, sebzetten, de túlélve a megpróbáltatást. Azzal, hogy el akarták temetni, tulajdonképpen megmentették az életét.
Tanulság:
Keresem az Istent
Bölcsőbe érkezel és sírból távozol,
De a búcsúd után elgondolkozol.
Gyorsvonaton ültem, nem holmi kisvasúton,
És végigszáguldottam egy egész életúton.
Ennél az állomásnál viszont szólt az Úr:
– Sajnálom, idáig szólt a jegy és nem retúr –
Te csöndesen kiszállsz, körbenézel, bíráidat várod,
Kik majd döntenek sorsod felett:
Hogy menny vagy pokol lesz eztán lakhelyed.
Körbenézel, de nem látsz senkit,
Nincs bíró, nincs bakter, még egy kalauz sem,
S ami a legijesztőbb,
Keresed, de sehol az Isten.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.