Noszogassuk a 30 év felettieket!

Lehet, hogy az ember neheztel az őt noszogató családtagokra, de egy új sportpszichológiai kutatás szerint az ilyenfajta piszkálás valóban segít.

A Lincoln Egyetem elsőként vette célba azokat a társas hatásokat, melyek a 30-60 éves korosztály fizikai aktivitását befolyásolják.

A kutatás során brit felnőtteket kérdeztek és kiderült, hogy a leglustábbak tényleg értékelik házastársuk és gyermekeik nógatását. Az egyik résztvevő a következőket fogalmazta meg: „Békésen olvasgatunk, mikor a feleségem közli, hogy szeretne menni valahova. Félúton pedig rájövök, hogy ez nekem is jólesik.” Egy másik így mesélt: „A lányom olyan, mint egy sajtkukac. Folyton nyúz, hogy játsszunk ezt vagy azt. Mikor már leülnék, mert elfáradtam, akkor kergetőzni akar.” A média és az orvosok valami hasonlót tesznek, jól ráijesztenek a puhányokra a mozgásszegény életmód lehetséges következményeinek felvázolásával.

A kutatás a módosítható társas hatásokra összpontosított a fix tényezők helyett, mint amilyen a nem és a származás. Ezek közé tartozik a nyaggatás, érzelmi és erkölcsi támogatás, logisztikai segítség (például gyermekfelügyelet felajánlása), társas mozgásos program szervezése.A kutatás vezetője, Dr. Richard Keegan elmondta: „A kutatás célja, hogy segítsünk az embereknek egészében szemlélni az életmódjukat. Megmutatjuk, melyek az aktivitásukat befolyásoló kulcstényezők. A leggyakoribb gátló tényezők a munka, a hosszas ingázás és az intézményes lehetőségek hiánya. Az is világossá vált, hogy ha valaki tudja, kihez forduljon, akkor környezete is segíthet az aktivizálásában, például futni járhat a kollégáival munka után. Jó hír, hogy ha valaki már átállt egy egészségesebb életmódra, nincs szüksége több bíztatásra. Azért azt fontos megjegyezni, hogy a piszkálódás csak ebben az esetben jó hatású.”