Milyen lenne a farsang fánk nélkül?!

Aligha tudnánk elképzelni a farsangot fánk nélkül, annyira jellegzetes étele ennek a mulatságos téli ünnepnek. Mit kell tudnunk erről a finomságról?

Rendes házban farsangi fánk sül ebben a különleges téli időszakban - amikor a telet már búcsúztatjuk, a tavaszt pedig szeretnénk megsürgetni! A legjellegzetesebb sütemény ez, amit farsangkor számos rendezvényen kínálnak és a házaknál is ezzel várják a vendéget.

A farsangi fánk eredetét illetően kétféle történet is él a köztudatban.

Az egyik szerint a fánk eredetileg osztrák csemege - amely nem véletlenül kapta a Krapfen nevet. Története szerint egy Krapfen nevű pékhez, pontosabban özvegyéhez kötődik a fánk feltalálása, akinek, miután elvesztette férjét, nem kis munka zúdult a nyakába. A pékség vevői nem győzték kivárni a sorukat, ezért a felbosszantott asszony egy alkalommal tésztadarabot repített feléjük. Csakhogy az véletlenül a forró olajba esett, és szép formás, sárga sütemény vált belőle. Ekkor derült ki: nem is olyan rossz ez a véletlenből készült édesség - sőt, kifejezetten finom! Így készült hát az első fánk.

A másik történet azonban a francia beignets süteményt tartja az első fánknak. Az 1700-as években, egy karneváli éjszakán ugyanis XVI. Lajos király felesége, Marie Antoinette álruhában elszökött a Tuilleriákban megrendezett farsangi bálról. A többi, egyszerű ember között sétálgatott a tömegben. Éhes lett, és egy mézeskalács árustól vett egy fánkot. Nagyon megtetszett neki ez az ízletes sütemény, ezért elküldte a lovagot, aki kísérte, hogy vegyen belőle egy egész kosárnyit. Később azonban a palotába hívatta a fánkkészítőt, akinek meg kellett osztania receptjét a királyi cukrásszal.

Némi módosítás után a cukrász minden lakoma alkalmával készített fánkot, a jelenlevők nagy örömére. Természetesen a nép is gyorsan megszerette a palotában is közkedvelt süteményt, amely nemcsak finom, de olcsó is volt...

Több típusát élvezhetjük...

Akármelyik fánk édesség is a kedvencünk, nem hiányozhat a farsangi ételek sorából. Minden nemzetnek megvan a saját fánkja, mely rendelkezik egy kis sajátos jellegzetességgel - az alap fánk bő olajban sül, élesztővel készült kelt tészta, amelyet, ha készen van, megtöltenek baracklekvárral és megszórnak porcukorral.

A leggyakrabban a szalagos fánkot sütik - némileg körülményes elkészítése miatt azonban sokan a kissé egyszerűbb változatokat választják. De mi jellemzi a farsangi szalagos fánkot? Aranybarna, gömbölyű, és ahogyan a neve is mutatja, a fánk szélén fehéres szalag fut körbe - ha így sikerül a sütemény, akkor tökéletes! Keveseknek sikerül elsőre úgy elkészíteni, hogy a szalag is meglegyen, de a farsangi fánk ízében se találjunk kivetnivalót. Kell hozzá gyakorlat, no meg kifogástalan alapanyagok. Nem mellékes, milyen az olaj hője és maga a fánk mérete sem mindegy!

Persze vannak más farsangi fánkok is. Igen ismert a farsangi csöröge fánk - egészen más az alakja, mint a szalagosnak, inkább hosszúkás és lapos. A kinyújtott tésztából rombusz formákat vágunk, és a közepét is bevágjuk, majd olajba tesszük.

Népszerű a forgácsfánk is: a lágy tésztát deltoid alakban kivágjuk, és szintén egy kisebb vágás kerül a tészta közepébe. Majd olajban a tészta mindkét oldalát pirosra kell sütni.

A rózsafánk hasonlóan készül, de a könnyen nyújtható tésztát fánkszaggatóval kell kivágni, majd a szélét bevagdosni. Három vagy négy lap kerül egymásra, a közepét ujjunkkal összenyomjuk.

Utóbbi fánkoknak - különösen a csörögének - is van számos változata, ezért akinek van kedve hozzá, nyugodtan szabadon engedheti a fantáziáját. Bármelyik fánkot választjuk is, mindenki örülni fog ennek a csábító farsangi édességnek, amely nélkül nem is farsang a farsang.

Farsangolásra fel!