Mégis igaza lenne szüleinknek? Megéri egy jó szakmát tanulni?

Vannak akiket nem elégít ki a pusztán szellemi, vagy adminisztratív munka. Azonban sok fiatal akarata ellenére - családi vagy társadalmi nyomásra - választ „fehér galléros” hivatást, ahol aztán soha nem lesz igazán boldog. Igazi tehetségek kallódnak el, akik kiváló szakemberek lennének, de más területeken középszerűvé válnak.

A maga ura

A megkérdezett – vállalkozó - szakemberek 15%-a szabadságot emelték ki fontos érvként. A szabadság érzését adja, hogy maguk oszthatják be az idejüket és megválogathatják a munkát és azt is, hogy kivel dolgozzanak. Utóbbi igencsak fontos előnyként merült fel: a szakemberek szeretik a munkájukban a jó hangulatot a társaságot, a „szakikra” jellemző bajtársiasságot.

A társadalom felelőssége is

„Az, hogy mára a nem fehér galléros szakmák «cikivé» váltak, a társadalom felelőssége is. Ha nem ismerik el például az építő munkákat, ha a benne dolgozók nem kapnak megbecsülést, akkor a fiatalok nem fogják választani” – vélekedik Markovich Béla.

Hozzátette: Pedig megdőlni látszik a divatos állítás és igenis megéri egy jó szakmát tanulni és abban dolgozni. Ma az építőipar ilyen. Persze az is igaz, hogy a folyamatos tanulás itt is elengedhetetlen, hiszen rohamos a fejlődés ezen a területen is.

Ösztönözni kell a kreatív és alkotó fiatalokat, hogy érdeklődjenek az építőipar iránt, hátha ott találják meg a hivatásukat. Például a burkolásnak van nagyon jövedelmező, speciális területe, a kerámiaművesség. Ez egy speciális szaktudást és művészi beállítottságot igénylő nagyon keresett hivatás ami kompromisszumok nélkül képes megadni az önmegvalósítás és kiteljesedés lehetőségét a művelőinek.