Karakas Hedvig: „Lélekben megerősített a sérülésem”

A világbajnoki bronzérmes cselgáncsozó a riói olimpia után ment kényszerpihenőre egy komoly térdműtét miatt. Hédi azonban a felépülés időszakában keményebben edz, mint valaha, hogy a 2017-es cselgáncs vb-n jó eredménnyel térhessen vissza a szőnyegre.

A gyönyörű magyar cselgáncsozó remek formáját sok mozgással és táplálék kiegészítőkkel nyeri vissza és az egészségére is sokkal jobban odafigyel a műtét után.

„A gyógyulás alatt muszáj formában maradnom, hogy amikor a térdem is rendbe jön, akkor az erőnlétemmel már ne legyen baj. Ehhez azonban szükségem van olyan étrend kiegészítőkre, amelyek segítenek a teljesítményem fokozásában. Sajnos alapvetően nem vagyok egy korán kelő típus, és régen inkább kihagytam az egyik legfontosabb étkezést, a reggelit, csak hogy tíz perccel később kelhessek. Nemrég azonban megtaláltam a tökéletes napkezdést: a SCITEC NUTRITION Protein Breakfast reggeli zabpelyhét nem csak azért szeretem, mert pillanatok alatt el tudom készíteni, hanem olyan energiabombát ad a naphoz, amilyet más reggelinél még nem tapasztaltam. Télen még inkább figyelek arra, hogy az immunrendszerem elég erős legyen a betegségekkel szemben, ezért nagyon sok vitamint, köztük C és D vitamint, valamint Omega 3-at szedek, de a magnéziumfogyasztást is fontosnak tartom az egészségem és a formám megtartásának érdekében – mondta Karakas Hédi.

A sportolót a sérülése nemhogy gátolta volna, hanem megerősítette lélekben, hogy bármilyen fájdalom árán is elérje a céljait.

„Az olimpiát térdszalag nélkül csináltam végig. Akkor ez nem befolyásolt, a szőnyegen olyan hatalmas az adrenalin löket, hogy szinte semmi másra nem koncentrálok, csak az ellenfelemre, de a felkészülésben sok olyan mozgást ki kellett hagynom, ami segített volna jobb formában lenni. Ez a térdsérülés sajnos a judóban elég gyakori, de emiatt nem éreztem magam hátrányban, sőt, megtanított, hogy amit el akarok érni, azt bármi áron végig kell csinálnom, a fájdalomtűrő képességemet pedig szinte az egekbe emelte. A műtét utáni három hét volt a legrosszabb, mert egyáltalán nem mozoghattam. Megszoktam, hogy bármilyen feszültség van bennem, azt a sporttal tökéletesen le tudom vezetni, ezekben a napokban azonban csak feküdtem és gondolkoztam. Szerencsére ennek már vége, ismét elkezdtem a munkát, és bár a rehabilitáció még tart, már javában készülök a következő évre, naponta ötször edzek. A 2017 nyár végén Budapesten zajló Judo Világbajnokságon ugyanis már úgy akarok visszatérni, hogy bizonyítok. A végső cél pedig nem más, mint a tokiói olimpia” – tette hozzá a cselgáncsozó.