Szolnoki Péter máig jóban van a volt feleségével – sőt!

Szolnoki Péter őszinte interjút adott a hot! magazinnak, melyben mesél élete sarokpontjairól és arról, hogy miért alakult úgy a karrierje, ahogy.

Felnőttek, huszonévesek a gyerekeid. Követtek a pályádon?

Bogicka 28 éves, a Librettó című kulturális-közéleti magazin társszerkesztője. Jó énekhangja van, de nem vágyik színpadra. Péter, aki szintén a Metropolitan Egyetemen diplomázott, 25 éves, filmes vágó. Balázs 22 éves, anglisztika szakon végzett. Ők az életem értelmei. Bogickával duetteztünk már a televízióban. Van egy dzsesszműsorom, Balázzsal többször is énekeltünk már, legutóbb a Debreceni Big Band koncertjén. Egyedül Peti nem énekel: ő basszusgitározik az öccsével együtt alapított OTUZ zenekarban.

Az édesanyjuktól is örököltek valamennyi muzikalitást?

Zsuzsi gyógypedagógus, énekből érettségizett, kórusban énekelt, szóval neki is jó hallása van, énekelgetett a gyerekeknek is, amíg kicsik voltak. Ahogy én is, de elsősorban meséket mondtam nekik.

Húsz évig voltatok házasok Zsuzsival. Barátságban váltatok el?

Nagyon jó a viszonyunk, elég sűrűn szoktunk beszélni. Sőt, a párommal, Vikivel is jóban vannak: ha közös program adódik, például a fiúk koncertje, együtt van az egész család.

Szolnoki Péter édesapja zongoraművésznek készült

Viki Egerben dolgozik. Amikor megbeszéltük a találkozót, említetted, hogy Egerből érkezel. Sokat vagy ott?

Most már inkább ott élek, mint Biatorbágyon. Viki a bankszektorban dolgozik. Egy barátom összejövetelén ismerkedtünk meg, másfél évvel a válásom után kezdtünk járni – ennek tíz éve. Nagyon harmonikusan élünk együtt. Viki szereti a zenét, minden dal szövegét jobban tudja, mint én.

Téged annak idején Salgótarjánban ének-zene tagozatos általános iskolába írattak a szüleid. Ők is kapcsolódtak a zenéhez?

Édesapám kiválóan zongorázott, fuvolázott. Zongoraművésznek készült, fel is vették a Zeneakadémiára, de az édesanyja nem engedte oda. Végül műszaki tanár lett, Dunaújvárosban végzett kohómérnökként. Színdarabokat olvasott nekem, közel vitt a művészetekhez. Az ő hangszerén próbáltam először játszani. A felvidéki ősök között is voltak zenészek, anyai nagyapám nagyszerűen hegedült. Édesanyám röntgenasszisztensként dolgozott. A húgom, Bori néptáncpedagógus, régebben a Nógrád Néptáncegyüttes tagja volt.

Kinek az ötlete volt, hogy katonai középiskolába járj?

Zenei általánosban kezdtem, kórusban énekeltem, fuvolázni tanultam. A tanárom, Szvoren András javasolta a szüleimnek, hogy menjek a Zalka Máté Zenész Tiszthelyettes Képző Szakközépiskolába, ha azt akarják, hogy biztos állásom legyen.

Egy 14 éves gyerek nem valószínű, hogy szeret egyenruhában járni, szigorú fegyelemben, katonai kollégiumban élni. Hogy érezted ott magad?

Az első év nagyon nehéz volt, sokat jártam haza; édesanyám már azon gondolkodott, hogy kivesz az iskolából. Aztán megszoktam. Nem csupán a fúvószenével meg a klasszikusokkal foglalkoztam, szerettem a pop- meg a rockzenét és a dzsesszt is. 1993-ban indult el a zenei karrierem. Bussy Gábor barátommal indultunk a Ki mit tud?-on, triót alakítottunk Tomsits Rudolffal, Szentmihályi Gábor hívott a Rapülőkbe énekelni, szóval rájöttek, hogy minden stílusban jól működöm, így onnantól kezdve kézről kézre adtak a szakmában.

Charlie, Cserháti Zsuzsa, Omega, Presser Gábor – és még folytathatnám a sort. Könnyebb lenne azt felsorolni, hogy kivel nem léptél fel, nem duetteztél, nem vokáloztál, kinek nem írtál dalt...

Szörényi Levente kimaradt, és Tolcsvay Lászlóval sem zenéltem együtt.

Szolnoki Péter jubileumi koncertet ad

A pályádnak köszönheted, hogy életre szóló barátságot kötöttetek Török Tamással. Hogy találkoztatok?

A Jászai Mari téren találkoztunk, és a csillaghegyi Tom Tom stúdióban dolgoztunk először együtt. Tamásnak volt egy Bang Bang nevű együttese. Megtetszett neki a hangom, és elhatározta, hogy ha újat alapít, akkor ott a helyem. Ez két évvel később, 1995-ben történt, azóta a Bon-Bon együttesben vagyunk mindketten.

Idén 30 éves a zenekar. Tartotok jubileumi koncertet?

2026. május 26-án a Papp László Budapest Sportarénában lesz a születésnapi koncertünk. Olyan vendégfellépőket hívtunk, mint Auth Csilla, Charlie, Ganxsta Zolee – és lesznek meglepetések. Tömény két órát tervezünk. A rádiók legfeljebb öt dalt játszanak tőlünk, aztán aki hallja a többit, felfedezi, hogy jé, ez is, az is ismerős. Van, aki a rajzfilmdalokra emlékszik vagy a szinkronokból ismeri fel a hangomat, mert azzal is foglalkozom évek óta.

Van kedvenc Bon-Bon-dalod?

A Köszönöm, hogy vagy nekem áll a legközelebb a szívemhez, mert Bogicka születésekor írtam. De sok olyan is van, amiről azt szokták mondani, hogy a lemez B oldalán található, a közönség kevésbé ismeri. Ahogy a szólólemezemet, a Follow me-t is – ennek a soul-funk-dzsessz lemeznek a dalait legfeljebb a Jazzy Rádió játssza.

Emellett írtál musicaleket, sőt játszol is némelyikben.

A Sárkányszív című darabot tavaly 33-szor játszották Zalaegerszegen, július 23-án pedig nagy sikerrel adták elő Orfűn. Augusztus 5-én Salgótarjánban újítottuk fel a Bon-Bon musicalt, aminek az egyik szereplője vagyok. Izgultam: a nézőtéren ült az édesanyám, a húgom, a rokonság, az ismerősök… Nem tartom színésznek magam, de szívesen játszom; a Neked van testvéred? című televíziós produkcióban Rajkai Zoltánnal, Koós Rékával, Kollányi Zsuzsival szerepeltem együtt, én voltam Csaba bácsi, a fuvolatanár. Herendi Gábor három éve kiválasztott a Passióban Pilátus szerepére, amiben Bányai Kelemen Barna volt Jézus, Stohl András a narrátor.

Mire készülsz mostanában?

Rózsahegyi Barnabás barátom Néma hadsereg címmel írt egy könyvet a nagyapja naplójából. Ehhez készült egy dal és klip Sasvári Sándorral, Varga Miklóssal, Miller Zoltánnal, Mészáros Tamással és velem, a doni hősök emlékére. Szeptemberben lesz a bemutatója.