Mennyire egészségtudatos a magyar ember?

Egyre nagyobb divatját éli Magyarországon is az egészségtudatosság. De mit értünk ez alatt? Megvalósul-e a mindennapi gyakorlatban ez a törekvés? Kik azok a szereplők, akik szükségesek a pozitív elmozduláshoz?

Sok ellentmondást fedezhetünk fel Európa lakosságának viselkedésében. Miközben egyre fontosabb szempontnak vélik az élelmiszer egészséges mivoltát, ez felüknek a bio, természetes összetevőket tartalmazó, valamitől mentes termékeket jelenti. Túlnyomó többségük azt vallja, hogy megnézi az élelmiszercsomagolást, európai felmérések szerint azonban mindössze 0,1 másodpercet töltenek annak olvasásával. Emellett nagy részük folyamatosan törekszik a táplálkozási szokások megváltoztatására, amire nem rezonál a valóság, hiszen a magyar felnőtt lakosság 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.

Ezek az anomáliák egyértelműen rávilágítanak arra, hogy hiba van az elméletben és nagy hiányosságok a gyakorlatban. Ez nagyrészt érthető, hiszen az egészségtudatosság és a táplálkozás a közvélemény számára is vonzó téma lett, így manapság elveszünk az információ rengetegben. Veszélyes, hogy táplálkozásról nem csak a megfelelő szakképzettséggel rendelkező szakemberek mondhatnak véleményt, ezzel nehezítve a tisztán látást.

Ha a jelenről és jövőről gondolkozunk, fontos szembeállítani a tényeket és a trendeket. Tény, hogy a nem fertőző, krónikus betegségek, mint cukorbetegség vagy a daganatos betegségek előfordulási gyakorisága növekszik, amelyekhez a helytelen életmódbeli tényezők vezetnek. A felkapott és egyre népszerűbb trendek azonban nem ezekre keresnek megoldást, hanem a természetes, mindentől mentes táplálékokat helyezik előtérbe.

Erre a komplex problémakörre csak egy, minden érintett bevonásával megvalósuló megoldást lehet találni, amelyben a döntéshozóknak, az egészségügyi- és oktatási intézményeknek, a médiának, az élelmiszeripari szereplőknek és a fogyasztóknak is helyük van.

Mit tehet és tesz az élelmiszeripar? Jelentősen megváltoztak az igények, amellyel együtt az élelmiszeripar is folyamatosan változik. Míg korábban az élelmiszerbiztonság volt a legfontosabb elvárás az élelmiszerekkel szemben, mára már a termék összetétele, az egészségünk szempontjából fontos tápanyagok aránya ugyanolyan jelentőséggel bír. Amellett, hogy szeretnénk egy kedvezőbb összetételű élelmiszerválasztékot a boltok polcain, elvárás maradt a termék megszokott íze és állaga. Az íz mellett az árból sem enged egy magyar vásárló, miközben egy-egy tápanyag élelmiszerben való csökkentése vagy növelése ezek változását eredményezné. Ahhoz, hogy a termékfejlesztésekkel célt lehessen elérni és ne elutasításban nyilvánuljanak meg a törekvések, fokozatos változtatásra van szükség, ám ebből mi kommunikálható a csomagoláson, mit engednek a jogszabályok?

Amellett, hogy minden érintett próbál alkalmazkodni a trendekhez a kedvezőbb egészségi mutatók elérése érdekében, lehetséges-e az, hogy egy kiegyensúlyozott irányba alakítsuk őket? Fontos, hogy a szélsőségek helyett a változatosságot, a mértékletességet és az egyensúlyt helyezzük előtérbe, mert e nélkül nem érhető el fenntartható változás. Azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy a tényleges változtatást csak az egyén tudja megvalósítani elegendő akarat és motiváció birtokában.