Játsszunk papás-mamást?

Évtizedekkel ezelőtt ez a papás-mamás kérdés nem, mint potenciális stresszforrás, vagy probléma, hanem mint evidencia volt jelen a köztudatban.De mi a helyzet napjainkban, amikor a külsőségek soha nem látott mértékben határozzák meg párválasztási preferenciánkat? Hogyan játsszunk most?

Valóban csak szemünkre hagyatkozunk, a belső értékek pedig mehetnek a süllyesztőbe?

Évszázadokkal ezelőtt a teltkarcsú, sőt a szó szerint kövér nők testesítették meg a szépséget. Telt idomaik reprezentálták a termékenység, nőiesség, az anyaság szimbólumait.

Mivel akkoriban a női szexualitás kizárólag a gyermeknemzés köré szerveződött, korántsem meglepő, hogy az akkori férfiak a széles csípőket, kerek melleket, domború derekat és vaskos combokat részesítették előnyben.

Ez az ideálkép azonban napjainkra gyökeresen megváltozott. A korunkbeli nő hirtelen azon kapta magát, hogy a televízió, a reklámok és a magazinok olyan nőszerepet kényszerítenek rá, ami anno nemhogy divatos nem lett volna, de valószínűleg valahol az egészségtelenség és a visszataszítóság határán lavírozott volna.

Mára azonban józan eszünktől és jóízlésünktől megszabadulva esünk ámulatba amikor egy-egy csontsovány világsztár végigzörög a vörösszőnyegen. Jogosan állíthatjuk tehát, hogy a mai nő vállára óriási teherként nehezedik a megfelelés kényszere.

Új szezon nyílik a divat világában? Új dimenzióba lépett a szőrtelenítés? Sminkünket már rátetováltathatjuk az arcunkra, nehogy a kispárnánk igénytelennek nézzen? Bizony...

És, ha szeretnénk továbbra is a társadalmi szervezet fontos tagja maradni, ezeket a folyton megújuló trend-tippeket nem veszíthetjük szem elől egy másodpercre sem.

De nehogy azt higgyük, hogy az erősebb nemnek könnyebb sors jutott. Azelőtt a testesebb férfiak a jómód, gazdagság és a biztos anyagi háttér tökéletes jelképei voltak. Mára azonban a pocak térhódítása véget ért, helyette megérkezett a kockahas tejhatalma. A zsír és izom arányát vizsgálva is egyértelműen az utóbbi felé dől a mérleg nyelve.

Minden lány óriási izomkötegek ölelő szorításában szeretné álomra hajtani a fejét, és nem számít, hogy a megszállott kondizástól vagy a szteroidoktól duzzadnak úgy az izmok; a lényeg, hogy duzzadjanak.

Tovább növeli a fejünkben uralkodó káosz-hatást, hogy a plázákban, magazinokban és az interneten olyan szókapcsolatokkal kell szembesülnünk, mint a „férfi-szoli”,„férfi-kiegészítők”, esetleg a „férfi-szőrtelenítés”.

Na most akkor mit is vár el a társadalom szegény fiainktól?

A hatalmas erejű, óriási, szteroidtól dagadó gorilla nyeri el az alfahím titulust, vagy az ápolt, igényes, érzékeny fiúcska hajszálcsíkos répanaciban, ropogósra szoláriumozott bőrrel?

A kérdés jogos, elgondolkodtató és ezáltal elkeserítő is egyben. De válaszunk sajnos nincs rá. Szóval mi is a teendőnk a mai felszínes, művi, külcsínyektől determinált világban?

Megőrizve természetességünket és szabad ítélőképességünket, válasszunk egy hasonló gondolkodású, humoros, értékes és ízlésünknek megfelelő társat, és igenis játsszunk papás-mamást!