Hogyan ünnepeljük Magyarországon a farsangot?

Véget ért az újévezés, ám nem sokra rá ismét készülhetünk egy hosszú ünnepségsorozatra: a farsangra! Hazánkban a karneváli szezon január 6-án kezdődik és hamvazószerdáig tart. De mi mindent csinálunk – és eszünk – ebben az időszakban?

Még el sem felejtettük teljesen a szilveszterezést és az újév-köszöntést, máris érkezik egy újabb, vidám ünnepségsorozat: a farsang. Magyarországon vízkeresztkor kezdődik és hamvazószerdáig tart ez a kellemes időszak, ami mulatozással, vidámsággal, népszokások felelevenítésével, finom ételek fogyasztásával telik.

A farsangi mulatságok hazánkban a 15. századra nyúlnak vissza. A húsvéti nagyböjtöt véget nem érő evés, ivás, tréfálkozás, mulatozás előzte meg, szinte kötelező jelleggel, hiszen az embereknek rá kellett készülniük a böjtölésre. S nem hiányoztak a különböző jelmezes, álarcos, maszkos felvonulások sem.

Utóbbiak kialakulása egy érdekes hiedelemhez köthető: a középkorban terjedt el az a farsangi szokás, hogy az emberek összegyűlve elűzzék az ártó szellemeket, boszorkányokat, a hideget és a halált – mivel úgy hitték, az utolsó téli napokban elgyengül a Nap és az ártó lények életre kelnek. Hogy ezt megakadályozzák, zajt keltettek, felvonulásokat rendeztek ijesztő maskarákba bújva. Ezek a szokások még ma is élnek.

A farsangi játékok között népszerű volt az alakos játék vagy alakoskodás, melynek során a résztvevők beöltöztek és boszorkányt, ördögöt, cigányasszonyt, kereskedőt, katonát, menyasszonyt vagy koldust személyesítettek meg, esetleg állat képét öltötték magukra, hogy az át-lakodalom, ál-temetés vagy ál-kivégzés szereplőit eljátsszák. De termés- és termékenységvarázsló játékokat is tartottak.

Nem maradhatott el a táncmulatság sem, melyeket a helyi kocsmákban vagy egy-egy kibérelt házban rendeztek meg. Ilyenkor választhattak maguknak párt is a fiatalok: ha egy lánynak tetszett egy fiú, bokrétát adott neki, s amennyiben a legény viszonozta az érzéseket, azt a kalapjára tűzhette. Nem kímélték viszont a vénlányokat a helybeli legények, akiknek fatuskót raktak az ajtajuk elé, hogy ne jöhessenek ki a házból.

Hazánk legismertebb farsangi népszokása a busójárás Mohácson, avagy pohod buara, horvátul. Eredetileg ugyanis sokác hagyomány volt ez a felvonulás.

A busók ilyenkor magukra öltik a gúnyát, majd farsangvasárnap megérkeznek – partra szállnak – a túlparton levő „Szigetből”, egy ladikon átevezve. Megindulnak a Kóló tértől a főtérre, s vízre bocsátják a tél búcsúztatását szimbolizáló koporsót. Amint besötétedik, a helyiek máglyát gyújtanak és körtáncokkal ünnepelnek a főtéren. Egyes környékbeli falvakban szintén megtartják ezt a népszokást.

A farsangtemetést természetesen nemcsak Mohácson ejtik meg. Ennek ideje a húshagyó kedd, amikor az emberek tréfás felvonulást tartanak, s az elkészített szalmabábut vagy koporsót elégetik, jelképezve vele a búcsúzást a téltől.

Jellegzetes népszokás az asszonyfarsang is – melyen lányok nem vettek részt. Az alkalomból a férjes asszonyok férfi módra mulatoztak, ittak, táncoltak és mulatságos borotválást hajtottak végre a zajos felvonulásuk elől menekülő férfiakon: faborotvával jelképesen megborotválták őket, liszttel kenték be arcukat és tükörként egy lyukas szitát tartottak eléjük.

Farsangi kedvencek

A hamvazószerdát megelőzően húshagyókeddet tartunk, utána pedig torkos csütörtököt – ezen a napon minden maradék elfogy. Manapság ilyenkor ajánlják finomságaikat kedvezményes áron az éttermek.

Ami azonban a hazai farsangi szokásokat illeti, a kedvenc ételek között a különböző húsételek szerepelnek – köztük a húsos levesek, sültek, így például a savanyú becsinált leves, a boros pecsenye, farsangi részeges csirke, konyakos kacsasült, és természetesen a kocsonya. Karneváli étel a káposzta is, valamint természetesen a farsangi fánk, amelyet sok háznál ma is saját kezűleg készítenek.