Rossz példa, amit a szülő észrevétlenül is átad!

Nem is hinnénk, mi mindent adunk át észrevétlenül a gyermekeinek. Milyen jó és rossz példát mutatunk. Sok esetben nem is tud róla az anya vagy az apa, hogy nem cselekszik a legjobban.

A gyermekek igen sok mindent megjegyeznek. Meglepően sok dolog van, amit náluk látunk, és észrevesszük, hogy mi magunk is ezt csináltuk. Persze, hiszen kitől láthatta, tanulhatta el a gyermek? A rossz szokások éppúgy ragadósak, mint a jók. A gyerekek megtanulják, hogyan kell érezniük saját magukkal, tulajdonságaikkal, képességeikkel kapcsolatosan. Sajnos, sokszor megtörténik, hogy a szülő észrevétlenül mutat rossz példát. Nem árt a szokásokkal is vigyázni. De miről is van szó?

1.Önkritika: ha a szülő gyakran kritizálja önmagát, azt az üzenetet adja át, hogy az önbecsülésnek azon kell alapulnia, mennyire áll jól rajtunk egy nadrág vagy mennyire vagyunk éppen vékonyak. A gyermekeket - főleg a lányokat - befolyásolja, hogyan viselkedik az anyjuk. Vagyis, könnyen megtörténhet, hogy nem azt fogják látni, amit a tükör mutat, hanem valótlan kritikákat fogalmaznak meg magukról, rossz testképet kialakítva. Mindez egészségtelen szokásokhoz vezet, pl. a jojó diétához, vagy ami még rosszabb, az étkezési zavarokhoz.

2.Érzelmi falás: rossz szokás, ha a szülő az evést használja ahhoz, hogy olykor jobban érezze magát, mert a gyermek is így tesz majd. Az átadott üzenet ugyanis az, hogy a jobb közérzethez enni kell valami finomat. Falás helyett inkább menjünk barátokhoz vagy a szabadba járni egyet, ha rossz kedvünk van. Ez sokkal jobb és egészségesebb szokás.

3.Túl sok beszéd, sms-ezés, telefonálás, e-mailezés: nem fair a gyermeket leinteni az ebédnél, hogy ne írjon sms-t, amikor mi magunk is a telefonon lógunk! Amit rendszeresen csinálunk, az a szokás is átragad a gyermekre. Az állandóan elektronikai cikkekkel foglalkozó családtagok hatására a lurkó is folyton sms-ezik és e-mailezik majd. A túl sok monitor előtt töltött idő rossz hatással van a gyermekekre - álmosságot, rosszabb iskolai teljesítményt, súlyproblémákat okozhat. Legyenek szabályok, melyek magukba foglalják, mennyi időt tölthet a számítógép előtt és telefonja társaságában!

4.A szépség túldimenzionálása: egészséges szokásokkal ismertessük meg a kislányokat ahelyett, hogy mindenféle öltözős, pedikűrös-manikűrös foglalatosságokba vezetjük be őket. Ne a külsőségektől érezze magát talpraesett lánynak, később pedig nőnek. Ismertessük meg inkább a sporttal, a stresszoldó technikákkal. Dicsérjük sokat, és mondjuk el neki, milyen okos, kedves és szép!

5.Az ital, mint megoldás: ha a szülő azt a rossz szokást vette fel, hogy hazatérve munkanapja után „szükségem van egy kis italra” felkiáltással az alkoholhoz nyúl, a gyermek azt látja, hogy ez egy elfogadott stresszkezelési módszer. Ugyanez igaz a mértéktelen kávéfogyasztásra is. Szoktassuk inkább magunkat és a lurkót is arra, hogy a stressz feloldása kitűnően működik mozgással, meditációval, jógával, egy relaxáló hobbival, és vonjuk be az egész családot.

6.Mindenből versenyt csinálni: sosem jó motiváló erő, ha a gyermek elé a testvérét, a szomszéd gyereket vagy az osztálytársat állítjuk példaként. A pozitív megerősítés inkább működőképes. Dicsérjük, ha minden tőle telhetőt megtett, segítsük, hogy a sportot, a mozgásformákat egy kellemes elfoglaltságként fogja fel. Sőt, támogassuk annak felfedezésében, mi lenne a kedvenc sportja, amit szívvel-lélekkel tudna csinálni.

7.Mindig civakodni: ha a szülők állandóak vitatkoznak, civakodnak egymással, a gyermek azt tanulja meg, hogy ez normális. A stressz gyakran kiváltja a vitákat. Ha a szülő megtanulja helyesen kezelni a stresszt, a gyermek is így fog tenni. A vita sosem jó megoldás, csak első pillanatban tűnhet annak. A vitákból származó stressz a gyerekre is negatív hatással van - tanulmányok bizonyítják, hogy a negatív stressz könnyen elhízáshoz vezethet.

8.Pletykálkodás: bizony, a pletyka is rossz szokás! Mások kritizálása általában azt jelzi, hogy önmagunkkal van problémánk. Kérdezzük meg magunktól, miféle ok van arra, hogy állandóan pletykálunk? Ha tulajdonképpen semmi, akkor hagyjuk abba! A tévé és a bulvár magazinok is rossz befolyással lehetnek - jobb, ha csak a szükséges mértékben foglalkozunk velük!

9.Ha „rosszul viselkedünk” gyermekünk előtt: ne tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna és reménykedjünk, hogy nem vette észre. Inkább mutassunk rá a hibánkra. Tanulságos legyen számára, sőt kérjük meg, hogy ha máskor így teszünk, szóljon nekünk!